Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

V. A szóbeli ráhatás módjai

azt tenni, amit tennie kellene - ebben az esetben az érté­kelésből a megmagyarázni alkalmazkodás és ráhatás követke­zik, vagy pedig nem ért meg valamit, amit meg kellene ér­tenie és ezért zavarja a cselekvőt cselekvésében - ilyen­kor az értékelés eredménye a megszabadulni alkalmazkodás és ráhatás lesz. A megmagyarázni alkalmazkodás, bármilyen furcsának tűnik is első pillanatban, alulról alkalmazkodás. A magya­rázónak arra van szüksége, hogy a partner lássa, megfeszí­tette minden gondolkodási képességét; ilyenkor a magyarázó a segitő funkcióját vállalja magára egy olyan dologban, amelyet csak maga a partner hajthat végre; mintegy kiszol­gálja a partner gondolkodási folyamatát. Ezt a szerepet azért vállalja magára a nagyarázó,mert életre-halálra fon­tosnak tartja, hogy a partner gondolatainak folyamata meg­határozott irányba haladjon. Az alulról alkalmazkodás jel­legét ez a kiszolgáló-segitő pozició határozza meg. Azt jelenti-e ez, hogy megmagyarázni csak alulról al­kalmazkodva lehet? Szó sincs róla. A felülről vagy egyenlő helyzetből megadott magyarázat azonban csak bonyolult szó­beli cselekvés lehet, amelynek körébe beletartozik a meg­magyarázni egyszerű szóbeli cselekvés is. A tanár például előadása közben csak széles értelemben véve "magyaráz" (előadói munkája általános tartalmának megfelelően). Gya­korlatilag nem annyira a hallgatók gondolkodását célozza meg, mint inkább képzeletüket,emlékezetüket és érzéseiket. Előadás közben nyilván gyakrabban és elsősoi’ban a felső alkalmazkodást választja a hallgatókkal szemben, minthogy az a véleménye, hogy a hallgatóknak inkább érdekük megér­teni az előadásban kifejtett anyagot, mint neki, hogy meg­értsék. Csehov igy fejti ki az Unalmas történet hősének, Byikoiaj Sztyepanovics professzornak szavaival az előadó művészetét: 44 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom