Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

V. A szóbeli ráhatás módjai

egyben összefüggő kép is, minden önmagában vett tény belső kapcsolatokat is rejt; és minden kapcsolat különálló jelenségek kapcsolata.

Következésképpen csak arról lehet szó, hogy a szóbeli cselekvésben többé-kevésbé energikusan vagy azt hangsúlyozzuk, ho?y a helyreállított kép mennyire nem teljes ahhoz képest, amelyre gondoltunk; vagy hogy mennyire konkrét és különálló ez vagy az az önmagában vett tény; vagy a köztük fennálló kapcsolatot kell hangsúlyozni. Sz az utóbbi eset a gondolkodásra való ráhatás.

Hogy partnerünk gondolkodására hassunk, hogy elsajátíttassuk vele a jelenségek feltételezett kapcsolatait, számításba kell vennünk azokat az általános kapcsolatokat, amelyek tudatában már tükröződnek és leginkább meggyökereztek, vagyis számításba kell venni gondolkodásának normáit. A gondolkodás néhány általános normája pedig minden emberre egyaránt vonatkozik; ez az általános emberi logika. Ezért amikor a partner gondolkodására hatunk, elsősorban rendszerint a logikát hivjuk segítségül, leginkább azt hangsúlyozzuk.

Az érzelemre, a képzeletre, az emlékezetre és a gondolkodásra való ráhatás abból a mindenkire érvényes feltételezésből indul ki, hogy amennyiben a partner tudatában az a tevékenység megy végbe,amelyet az adott hatás váltott ki, akkor a partner önmagától, sa.iát kezdeményezésére megfelelő módon megváltoztatja viselkedését.

AZ AKARAT. Az akaratra való ráhatás más előfeltételből indul ki. Ez a hatásfajta arra tart igényt, hogy a partner azonnal, minden közbeeső láncszem nélkül változtassa meg viselkedését.

"Az akarat számára - irta Szecsenov - csak az a lehetőség marad, hogy megindítsa a gépezetet, meglassítsa vagy meggyorsítsa annak menetét vagy végezetül megállítsa a gépet, de semmi több.

16 -