Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)
VII. Átlényegülés
A szerepen végzett munkát nem lehet terv, elgondolás nélkül elkezdeni, de ebből nem az következik, hogy végleges, pontos és részletesen kidolgozott terv felépítésével kell kezdeni. Az előre gyártott, végleges és részletes terv a művészi alkotásban általában, a szinház kollektiv művészetében azonban még inkább nem lehet helyes, a hibás, ráerőszakolt, zsarnoki terv megvalósítása, őszinte átélése pedig lehetetlen. A munka tehát az esetleges, feltételezett tervvel kezdődik, amelyet hozzávetőleges változatnak tekintünk. Ez a terv nem több, mint az elgondolás körvonalas vázlata, a szerep értelmezésének bizonyos tájékoztató sémája. Lehetőséget ad a színésznek, hogy gyakorlatilag ellenőrizze a szerep megvalósítására vonatkozó előzetes elképzeléseit. Ez az ellenőrzés vagy igazolja az elképzelések helyességét és akkor kiegészíti, gazdagítja és kicsiszolja őket, vagy pedig megcáfolja, és akkor uj elképzelésekre indit, amelyeket ismét csak a gyeikorlatban kell majd ellenőrizni. Ily módon minden próba - az elsőtől az utolsóig - elgondolással, tervvel kezdődik és uj elgondolás, uj terv keletkezésével végződik. Ez az "uj" továbbfejleszti, konkretizálja és pontosabbá teszi a "régit", magasabb fokra emeli azt. A szinész elgondolása igy épül a szerepen végzett egész munka során és a szinész az elgondolás kialakításában mentes marad az erőszakolt, előre gyártott, fantáziáját korlátozó előzetes, absztrakt elképzelésektől. A megvalósítás folyamata az elgondolás kialakítása folyamatának nyomában, azt gazdagítva halad és ez a folyamat ugyancsak végighúzódik a szerepben végzett egész munka során. Hogy a szinész gondolata művészileg gyümölcsöző legyen, konkrétnak kell lennie és egységes irányban kell fejlődnie. Ez pedig azt jelenti, hogy az absztrakt fontolgatásoktól és az elvont fogalmaktól, az ábrándoktól és az 158
