Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

VII. Átlényegülés

len. A drámaíró is szabadon választhatja meg az eszméje kifejezésére alkalmas mesét.

Ennek a szabadságnak mértéke természetesen esetenként változó. Különösen erősen érezhetően korlátozhatja a feladat, amelyet gyakran maga a művész vállal magára, vagy amelyet elébe szabtak. Az épitész például nem általában "épitőmüvészeti alkotásokat", hanem meghatározott épületet: iskolát, klubot, azinházat stb. tervez. Az Írótól vagy a festőtől rendelhetnek egy meghatározott (például történelmi) mesét, vagy egy meghatározott tájat.

Ebben a vonatkozásban a színész különleges helyzetben van. Szakmájának természetéből eredően mindig meghatározott és rendkívül konkrét feladattal áll kapcsolatban.Ez a feladat a szerep. Szerep nélkül a színész mozdulni sem tud. A színészi alkotómunka függése a drámairástól az elgondolás kialakulási folyamatában olyan sajátszerűséget kölcsönöz ennek a művészetnek, amely egyébként más "előadó" művészeteket is jellemez.

Hiába van meg a színész fejében egy adott eszme és hiába választotta ki az eszme megvalósitáséhoz szükséges kifejezési eszközöket, nem használhatja fel szabadon a cselekvések logikájáról alkotott képzeteit, amelyek pedig esetleg nagyon pontosan megfelelnek eszméjének. Megköti a darab és a szerep. A cselekvési logikát mindenekelőtt a szerepben és a darabban kell keresnie. Ez természetesen korlátozza a színészt az eszme megválasztásában is.

A szerep, a darab vagy az operai szerep "előadása", azonban nemcsak annak megvalósítása, ami már előre és teljesen megadott bennük. Az előadás mindig jó vagy rossz, helyes vagy helytelen, az előadandót gazdagító vagy szegényitő értelmezés, azaz valamilyen álláspontról való felfogás.

Miután a költő és a művész is ember - irta Csemisevszkij -, még ha akarna, sem tudna lemondani róla, hogy kimondja ítéletét az ábrázolt jelenségekről; ez az Ítélet müvében fejeződik ki". Ez a színészre is vonatkozik.- 145 -