Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)
VII. Átlényegülés
formálisan követi az utasitás előírásait, ha nem tanüsit kezdeményező kedvet és találékonyságot a végrehajtási módokban, ha nem keres és talál uj módokat,az annak a cáfolhatatlan bizonyitéka, hogy nem vonzza az ügy. Az ilyen ember szivesen látja, ha a dolog véghezvihetetlen, ha hiányoznak végrehajtásának reális, objektiv eszközei és feltételei. Az az ember viszont, aki szenvedélyesen tapad egy feladathoz, hisz annak véghezvihetőségében - néha még akkor is, amikor objektive végrehajthatatlan dologról van szó. Amikor a szenvedély elmúlik, nyilván rájön, hogy alaptalan volt a hite, de a vonzódás időszakában ez a hit objektive teljesen törvényszerű és természetes.T e r mész e t e s , hogy a fulladozó a szalmaszál után ryul, holott objektiven a szalmaszál nyilván nem felel meg a fulladozó céljainak. Ily módon az átélés egyrészt a cselekvés hiteles végrehajtásának eredményeként és azzal egységben keletkezik, másrészt az e cselekvések iránt megnyilvánuló szenvedélyes érdeklődés az intuició és a tudatmélye aktivizálódását vonja maga után, ezek pedig cselekvésre ösztönzik a színészt. E fejlődő és fejlődésében gazdagodó folyamat a cselekvések logikájának szférájában zajlik le és a cselekvések objektiv hitelességébe vetett hiten alapul. Ez a hit teljesen valószerü és természetes. De amikor szenvedélyes érdeklődéssé változik, a hit olyan magas fokát váltja ki, amely nem a fontolgató józan észre támaszkodik. A hit következésképpen nem csoda, nem illúzió vaay önszuggesztió eredménye, hanem a "kicsiny", "egyszerű" cselekvések hiteles végrehajtásának következménye, e cselekvések célja iránti szenvedélyes érdeklődés következménye. Ez a szenvedélyes érdeklődés elvonja a sziné8zt attól, hogy felismerje a szinpadi feltételességet - jelentkezzék az akár a legnyíltabb, legprimitivebb formában. Ezért a fontolgatás mindig akadályozza az átélés iskolájához tartozó szinész alkotását.- 139 -T