Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

VII. Átlényegülés

Ez a "szakadatlan vonal" a cselekvések logikája a szerep egészének viszonylatában.Ha a színésznek az alakról formált minden képzetét lefordítjuk a cselekvések logikájára, ha ez a logika a szerep és a darab egészének szövegére épül,ha kifejeződik benne a szinész viszonya az ábrázolt valósághoz (különösképpen a megalkotott alakhoz), akkor megoldódott az alakhoz való aktiv, világos, meghatározott viszony és a szerep átélése egységének kérdése.

Valaki egy adott szerepben ki akarja fejezni az alakhoz fűződő viszonyát. Tegyük fel, hogy arra a meggyőződésre jut, hogy a személy, akivé át kell lényegülnie, ostoba, bárdolatlan, kótyagos céloktól megszállott stb. Hogy ezt a viszonyét kifejezhesse, nem kell bárdolatlanná, ostobává válnia stb. Elég azt megállapítani, hogy ez a személy adott körülmények között milyen konkrét cselekvéseket hajt végre annak következtében, hogy bárdolatlan, hogy kótyagos eszmék megszállottja stb.azaz hogy konkrétan milyer. a cselekvési logikája. Ha ezt megállapítottuk, csupán annyi a feladatunk,hogy a megtalált cselekvéseket minden előadáson a megtalált sorrendben hitelesen hajtsuk végre s ezzel éppen elég gondunk lesz. Az alak cselekvési logikáját igy teljes terjedelmében fogjuk megvalósítani éB nem lesz időnk az alak tulajdonságainak bemutatásával, sem pedig élményei demonstrálásával törődni. Az ő dolgai foglalkoztatnak majd bennünket, ezek a dolgok pedig magukban foglalják hozzájuk füzőlő viszonyunkat, hiszen szerkezetüket, és sorrendjüket önmagunkból kiindulva építettük fel. A szerepet csak annyira fogjuk átélni, amennyi a néző meggyőzéséhez szükséges. Elvonjuk figyelmét az alakká való átlényegülésünk feltételességének követésétől,mert tetteihk kötik le s az általunk ábrázolt személy konkrét céljai» élményei.

A probléma ilyen megoldásának egyszerűsége egyáltalában nem leegyszerűsítés.Csak akkor tűnik annak, ha figyelmen kívül hagyjuk az alak egyéni cselekvési logikájának- 136 -