Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

VII. Átlényegülés

Mindez arról tanúskodik, hogy egyáltalában nem avult el az a kérdés, hogyan ötvözhető szerves egészbe a szerep átélése a hozzá fűződő viszony kifejezésével.

A szinpadi átélés hitelességének vezető elvét Sztanyiszlavszkij határozta meg. ő világított rá arra, hogy miben kell a színésznek mindig önmagának, hazája állampolgárának és népe szolgájának maradnia, aki társadalmi kötelezettségét teljesiti ma, most a színpadon, s miben nem kell, miben nincs joga átalakulnia.

Ez a rendkívül fontos kérdés csak akkor tisztázódhatott, amikor Sztanyiszlavszkij feltárta, hogy pontosan miben és hogyan kell a színésznek valóban hősévé átalakulnia, miben kell valóban átélnie a szerepet és ez gyakorlatilag mit jelent.

Az előbbi a szerep értelmezéséhez , felépítéséhez tartozik; a második ennek az értelmezésnek a végrehajtásához , gyakorlati megvalósításához. Kettőjük kölcsönös kapcsolata bonyolult, dialektikus. Sztanyiszlavszkij ezt a kapcsolatot az emberi cselekvések logikájának természetében és kifejező sajátságaiban fedezte fel.

2.

"Irányzatunk szinpadi igazsága az, amiben őszintén hisz a színész. A színházban hinni kell. Minden érzésnek valódinak kell lennie vagy annak kell látszania. Hogy ez a hit a színész és a néző gyermeki hiszékenységéből születik-e vagy annak reális létezéséből, amiben hiszünk - az teljesen mindegy. Még a hazugságnak is igazsággá kell válnia a színész és a néző szemében, hogy

Q

művészetté válhasson".

K.Sz. Sztanyiszlavszkij: Cikkek, beszédek, beszélgetések, levelek. 475. o. (oroszul)- 129 -