Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

VII. Átlényegülés

Osztrovszkij, Scsepkin, ’Gogol, de a szinházi realizmus minden más elvi és következetes hive is azon a kategorikus állásponton volt, hogy a színésznek a szerepet feltétlenül át kell élnie. Puskin a szenvedélyek őszinteségéről és az érzések valószerüségéről,mint a drámai művészet fő követelményéről beszél. Ez az alapja annak a szinházi irányzatnak, amelyet Sztanyiszlavszkij az átélés iskolájának nevezett. Egész rendszere ennek az irányzatnak a szolgálatéban áll.

De a kötelező átélés elve nem olyan egyszerű, mint első látásra gondolhatnék.

Aligha kell bizonygatni, hogy a szó szoros és pontos értelmében vett hiteles átélésről a szerepben nem lehet szó. A szinész a szinpadon nem halhat meg valójában, nem ölhrt, nem vesztheti eszét, nem betegeskedhetik, nem gyűlölhet, nem lehet szerelmes stb., jóllehet mindezt megkívánhatja a szerep és mindez végbemehet é3 végbe is kell hogy menjen a szinpadon.

Mit jelent "lenni, nem pedig látszani", ha a szinész a szó szoros értelmében, objektive önmagán kivül nydlván nem lehet más? Hogyan értsük Sztanyiszlavszkijnak és az átélés iskolája minden hivónek ezt az általánosan ismert követelményét? Hiszen látniuk kellett e követelmény végrehajthatatlanságát?

A szinészi átélés valódiságának követelménye nyilvánvaló ellentmondást tartalmaz:ezt nem lehet leküzdeni, amíg nem tártuk fel, mik is valójában "a szerep élményei", amig nem határoztuk meg, hogy ebben az átélésben mi lehet valódi és minek nem kell valódinak lennie, azaz mi tartozik a szinész és mi az ábrázolandó személy élményeihez.Itt kiinduló elvnek nyilvánvalóan az átélés feladatát, az átlényegülés meggyőző voltát kell tekintenünk.

Scsepkin, Mihail (1788-1863) jobbágy származású na^y orosz szinész, a szinpadi realizmus egyik úttörője orosz szinpadon.A politikában ,is a haladó eszmék hive volt.- 124 -