Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

VII. Átlényegülés

szerűséget nem lehet, de nem is kell teljesen felszámolni. A feltételesség elleni harc, pontosabban a feltételesség célszerű mértékének keresése, a "szinház a színházban" elleni harc volt köztudomásúlag Sztanyiszlavszkij művészi, programjának! reformátori tevékenységének alapja,kezdetétől fogva.

Abban az igyekezetükben, hogy leküzdjék a hitelességtől megfosztó feltételességet, amely megsérti az igazságot, a realista szinház művészei lényegében a színházművészet általános természetét követik; ez átlényegülést kiván, az átlényegülés pedig mindig a feltételesség leküzdésével kapcsolatos. Ez vagy úgy küzdhető le, hogy kihasználjuk a nézők hiszékenységét, igénytelenségét, vagy úgy, hogy a színész ért hozzá, hogyan kell minden nézőt elgyönyörködtetni azzal, ami az átlényegülésben a hiteles, igazi, nem feltételes.

A bármelyik nézőt meggyőző átlényegülés nemcsak feltételességet tartalmaz, hanem bizonyos rész igazi átalakulást is. Ez a "rész" lehet objektive nagyobb vagy kisebb. A hitelesség megfelelő mértéke az átlényegülésben valójában az átlényegülés feltételessége leküzdésének egyetlen megbízható módja. Ezért a realista szinház művészei a színészi művésze '.ben elsősorban állandóan azt keresték, ami hiteles átalakulás, másodszor pedig mindig arra törekedtek, hogy fezt a hitelest kultiválják és fejlesszék és ennek rendeljék alá mindazt, ami a színházban elkerülhetetlenül és mindig feltételes marad. Tegyük hozzá, hogy az egyik és a másik mértékének kutatása nem mindig járt pozitív eredménnyel. Nem egyszer csalódásokhoz és vereségekhez vezetett, máskor egyenesen a naturalizmus zsákutcájába.

A színész átlényegülésének eszközei számosak és váltó» zatosak. Közéjük tartoznak pl.: a' jelmez, a maszk, a hang, a modor. Ahhoz, hogy meggyőzzem a nézőket, hogy én, a szinész nem "én" vagyok, hanem egy olyan ember, aki egy- 120 -