Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

VI. A hallgatás és a monológ

meg; másrészt pedig, hogy saját pszichikai képességeinknek igénybevétele lényegileg különbözik attól,amikor más ember pszichikai képességeire hatunk. Ezért a gondolkodó ember nem határozhatja el előre, hogy valamin elcsodálkozik, ha­nem azon lepődik meg,amire képzetei önkéntelenül elveze­tik. Ezért a meglepni ráhatás! mód a gondolkodás logikájá­ban a meglepődni cselekvéssé változik át, azaz a felmerülő képzet értékelésévé és annak ellenőrzésévé - sajátszerü felismeréssé. Önmagát megszólítani nyilván logikailag ér­telmetlen. Ezzel szemben a felismerni és állj tani egyszerű szóbeli cselekvések jellemzik a monológot. Nem véletlen, hogy a monológokban a szerző oly gyakran tesz felkiáltó és kérdőjelet (mint a fentebb idézett példákban is). Meg is magyarázhatunk önmagunknak valamit: az iskolásgyermekek például igy ismétlik és tanulják leckéiket. Korholhatja és buzdíthatja is valaki önmagát(Natalija Petrovna monológjá­ban van is ilyen szerzői utasítás: "szemrehányóan")» még meg is lehet szabadulni makacs elképzeléseinktől. Ily módon a ráhatás módja az összpontosított gondol­kodás logikájában bizonyos esetekben viszorylag világos, gyakrabban azonban bonyolult szerkezetű és különösen nagy szerepet játszanak benne a felhangok.Végeredményképpen itt csekélyebb szerepet játszik, mint a partner tudatára irá­nyuló szóbeli cselekvés logikájában.Hiszen gondolkodhatunk úgy is, hogy egyáltalán egy szót sem ejtünk ki, a ráhatás módjai pedig éppen a szavak kiejtésével állnak kapcsolat­ban. Ezért a monológban rendszerint a látomásoké és a mon­dat tiszta kimunkálásáé a főszerep. A monológ tartalma (mint a meggondolás tárgya is) le­het egy lezajlott, előreláthatólag lezajló vagy elképzelt párbeszéd is. így például a megsértett, igazság­talanul megvádolt, meg nem értett ember, magára maradván, időnként kimondja (az életben önmagéban, a színpadon fenn­hangon), amit elmondhatott volna,el akart mondani, amit el­­kellett volna mondania, de valamiféle oknál fogva nem mon­dott el.- 110

Next

/
Oldalképek
Tartalom