Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

VI. A hallgatás és a monológ

nem mend ki hangosan szavakat, a szinpadi monológban azonban "fennhangon gondolkodik". A szinpadi monológ csak mint összpontositott "fennhangon gondolkodás" lehet igazi cselekvés.

Ha nem értjük meg, hogy minden gondolkodási folyamat a pszichofizikai cselekvések logikájának különös esete,akkor a szinpadi monológot szükségszerűen nyiltan feltételes dolomak kell felfognunk, olyasvalaminek, ami keresztülvihetetlen e hiteles emberi cselekvések logikájában. A monológot rendszerint úgy tekintik,mint a hős holmi "feltárulkozását", mint gondolatainak és érzéseinek kifejezését; ilyenkor rendszerint szégyenlősen elhallgatják, hogy a hős kinek és miért fejezi ki a monológban érzé • seit és gondolatait. Az il„ módon értelmezett monológ nem a nézők számára adott jelentés vagy közlés, e hós gondolatairól és érzéseiről, ami pedig nyilván nem lehet része a hős cselekvési logikájának.

A monológ ilyen felfogásánál a szinész abban látja feladatát, hogy minél ékesszólóbban és világosabban fejtse ki a nézők számára a kész, befejezett és a szerző által megfogalmazott gondolatokat.Ez felolvasás, deklamálás, azaz stilizált előadásmód.

A monológ valóban hőr gondolatait, érzelmeit, állapotát fejezi ki. A szerző valóban ezért adott hősei szájába monológokat. A monológ azonban csak abban az esetben éri el célját, ha benne először alakul - n a k ki a hős gondolatai és érzései. Akkor a szinészt nem az izgatja, hogy ezeket a gondolatokat és érzéseket kifejezze, hanem az, hogy megtalálj a hőse problémáinak megoldását Amikor ezt a szinész a monológban oldja meg, egyidejűleg kifejezi a problémát is, és azt is, hogy ez a probléma miért és miben érintette a hős érdekeit, sőt azt is feltárja, hogy a probléma különböző oldalai milyen kapcsolatban állanak a hős érdekeivel. Akkor a monológ úgy tölti be feladatát (az- 104 -