Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)
VI. A hallgatás és a monológ
elfedi szemét, mintegy redőnyt von gondolatai elé, hátradől székén, rágyújt stb. Mindezeknek a mozdulatoknak az objektiv célja a gondolkodáshoz szükséges kényelmes helyzet megkeresése. Mintha csak ezt mondaná magában, hogy ha ebben a helyzetben nem sikerült megtalálni a helyes lépést, talán egy másikban sikerül. Nézzük például a Szmiszlov és Botvinnyk közötti világbajnoki visszavágó mérkőzés egyik mozzanatának leirását. "Botviunyik az asztal fölé hajol és miközben megszokott mozdulattal időről időre megigazítja szemüvegét, a soron lévő lépésen gondolkodik.Szmiszlov lassú léptekkel járkál a szinpadon, csak szeme sarkából figyel a táblára,mintha mégegyszer ellenőrizni akarná tervét. Egy perc, öt perc, tiz perc... A volt világbajnok az asztal fölé emeli kezét. A terem megmerevedik. Egy pillanatra megmerevedik a kéz is. Helyes? be Botviunyik már kézbe is veszi a világos gyalogot, biztos mozdulattal lép vele egyet és lenyomja a sakkóra billentyűjét. A gépezet már a világbajnok idejét méri. Szmiszlov kényelmesen odaül az asztalhoz, felirja a játszmalapra az ellenfél lépését és gondolataiba mélyed." Az egyik testhelyzetből a másikba való átmenet megálláson keresztül történik: van egy olyan mozzanat, amikor a test egy pillanatra mozdulatlan marad. Minden ilyen megállás az a mozzanat, amikor a sekkozó valamilyen következtetésre jut, elképzeli magában a tervezett lépés következményeit. Ha a következtetés kedvező, megmozdul, hogy megtegye ezt a lépést - ezt tette Botvinnyik. Ezt a mozdulatot azonban fékezheti a gondolkodás folytatódó tevékenysége, a tervezett lépés következményeinek képzeletbeli ellenőrzése. A magabiztos, bátor, ellenfélénél jóval erősebb sakkozó "könnyebb"; mozdulatai gyorsabbak, kevesebbet gondolkodik, mint gyengébb ellenfele. Amaz "nehezebb", gondterheltebb, óvatosabb é3 a koncentrált gondolkodás logikája világosabban felismerhető viselkedésében.- 99 -I
