Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

III. fejezet. A cselekvés természete és logikája

Ebben fejeződik ki, hogy az illető ezt a bizonyos dolgot, hogyan csinálja.

A cselekedetek logikájának felosztása objektiv tényeket szolgáltat az ember egyéniségének megítéléséhez. Ugyanakkor a cselekedetek logikájának nyelvére le nem fordított jellemzések többé-kevésbé helyes szubjektiv benyomásokat feltételezéseket és találgatásokat szolgáltatnak.

Ha ezeket meg akarjuk alapozni, kénytelenek vagyunk lefordítani őket a cselekedetek logikájára.

Ez a szükségszerűség különösen élesen mutatkozik meg olyankor, amikor valamelyik ember lelkialkata szokatlanságának, eredetiségének, sajátszerűségének megnyilvánulásáról van szó. így például amikor egy nem mindennapi emberrel való találkozásunkról akarunk mesélni, gyakran mondjuk: tudja, mit csinált? Ilyen meg ilyen körülmények között ezt meg ezt csinálta, s itt figyelembe vesszük, hogy mindenki más az ő helyében másként cselekedett volna és feltételezzük, hegy hallgatónk maga is levonja a helyes következtetéseket.

Másodszor: a cselekedetek logikájának felosztása közben, mind közelebb és közelebb jutunk azon "kis" cselekvések mindegyike fizikai, izomzati oldalának magyarázatához, amelyekre ez a logika oszlik, egészen addig, amig legvégül eljutunk a tökéletesen objektiv és nyilvánvaló izommozgásokhoz, amelyek a felosztott logika végrehajtásához szükségesek.

Amikor nagy méretekben vesszük szemügyre a cselekedetek logikáját, olyan cselekvéssel van dolgunk, amelynek izomzati, fizikai természete nem világos, nem konkrét. "Vizsgára készülni", "kijárni a tanfolyamot" az ilyesfajta dolgokat is természetesen csak testileg lehet megvalósítani; de konkrétan milyen mozgásokat követelnek meg? Az erre adott válasz csak a legáltalánosabb és a legmeghatározatlanabb lehet.

A cselekvés testi oldala tökéletesen világos, amikor világosak, konkrétak az anyagi feltételek, amelyek között- 91 -