Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

III. fejezet. A cselekvés természete és logikája

Az ember lelkiélete és cselekvéseinek logikája egy és ugyanazon folyamat két oldala. Ezért Sztanyiszlavszkij joggal mondta: "... az élményeket fordítsák le cselekvésekre, az eredmény azonos lesz. Amikor cselekvésről beszélnek, akkor az élményről beszélnek és viszont... Amikor fizikai cselekvésről beszélek, egész idő alatt pszichológiáról beszélek1'.6*

Az élményekről tehát két módon beszélhetünk. Beszélhetünk az élményekről mint olyanokról, és beszélhetünk róluk mint cselekvésekről, mint a cselekedetek logikájáról. Az első esetben azt mondjuk: ez az ember megörült, elkeseredett, megharagudott, féltékenykedik, szenved, akar, nem akar, hánykolódik stb. A második esetben nem használunk olyan szavakat, amelyek érzéseket, lelkiállapotokat, viszonylatokat stb. jelölnek, hanem ugyanezt olyan szavakkal fejezzük ki, amelyek cselekvéseket jelölnek és külső körülményeket inak le, amelyeknek ismerete nélkül e cselekvések értelme nem lenne érthető.

Amikor egy ember azt mondja, hogy megörült valaminek, csodálkozott, elkeseredett stb., mindenki előtt világos, miről van szó. Az érzéseket, lelkiállapotokat, viszonylatokat kifejező szavak nyilván azért is léteznek az emberi nyelvben, mert tökéletesen elegendők ahhoz, hogy a kife.ie- ZŐdött szubjektív élményeket jelöljük velük. Rendszerint Így is használják őket a mindennapi használatban.

Egészen más a színész szakmai közeledése ugyanezekhez a szubjektív élményekhez. Neki nem az a dolga, hogy megállapítsa, vagy konstatálja a kifejeződött élményeket, hanem hogy megelevenítse őket. Az élményeket végbemenő folyamat formájában kell helyreállítania, amelyet a nézők megértenek, s emellett ez a folyamat teljesen konkrét: egy bizo-3.

6. A. Sz. Sztanyiszlavszkij: Cikkek, beszédek, beszélgetések, levelek, 665. o. (oroszul)- 81 -