Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

III. fejezet. A cselekvés természete és logikája

az illetőre jellemző. Ha egy normális ember valamilyen célra törekszik és bizonyos körülmények között van, egy bizonyos cselekvéssort kell végrehajtania; ezért mondjuk, hogy cselekvései objektive általánosan jellemzők.élettapasztalata, tehet érdekei azonban nem lehetnek tökéletesen azonosak más ember élettapasztalatával és érdekeivel, ezért a külső feltételeket sem úgy fogja fel, mint más ember, és konkrét céljai sem lesznek ugyanazok. Innen erednek minden ember viselkedésének egyéni sajátosságai.

Gyakorlatilag a cselekvések logikája természetesen mint az illető ember egyéni logikája jelenik meg. ünellett azonban mindig van benne valami közös más emberek cselekvéseinek iogikájával. mz a •‘közös" több vagy kevesebb lehet különböző esetekben és különböző emberek esetében,

így például egyéni megismételhetetlensége mellett is minden ember cselekedeteinek logikája tartalmaz valami közöset az ugyanahhoz a társadalmi osztályhoz, vagy társadalmi réteghez, ugyanahhoz a nemzetiséghez tartozó, ugyanabban a természeti és társadalmi környezetben éló, ugyanolyan világnézetű, ugyanolyan, foglalkozású, neveltetése, korú, képzettségű emberek cselekvéseinek logikájával.

Ezért minden ember cselekvéseinek logikájában megfigyelhetünk valami teljesen általánost, mindenkire jellemzőt, valami kevésbé általánost és végezetül valami mélyen egyénit. amely csak erre az emberre jellemző és mindenki mástól megkülönbözteti az illetőt.

Minthogy minden normális ember viselkedésében benne rejlik a közös logika is, szubjektív világa hozzáférhetővé válik környezete felfogása számára. Ha viszont, mint ez a lelkibetegek esetében történik, valaki nem a cselekvések általános logikája szerint jár el, szubjektív világát érthetetlennek tekintik.

Az emberek a környezetükben élő társaik érzéseinek, hangulatainak, szándékainak megértéséhez állandóan és rendszerint teljes sikerrel használják fel a viselkedés közös- 73 -