Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

III. fejezet. A cselekvés természete és logikája

Cselekvés cél nélkül értelmetlenség.

"A cselekvésnek” legalább két meghatározását adhatjuk:

1. A cselekvés a célra Irányúié, objektíve, fizikailag végrehajtott törekvés.

2. À cselekvés a célja szempontjából vizsgált fizikai. izommozgás.

ügy tűnhet fel, hogy a kérdés világos és nem szorul további magyarázatra. Ez azonban nem egészen igy van. Az ember tudatos életének minden pillanatában valamiféle célt tűz maga elé, következésképpen az emberi test minden mozdulata valamiféle cél elérésére szolgál. Azt jelenti-e ez, hogy mindent, amit mozdulatként fogunk fel, egyben cselekvésnek is kell felfogni?

Nem, a mozdulatot aickor foghatjuk fel cselekvésnek, ha valamilyen lelkiállapotot vagy élményt valami cél felé törekvésnek fogunk fel, ezt a törekvést pedig egységben látjuk az izommozgásokkal. üz azt is jelenti, hogy az izomraozgásokat egységben látjuk lelkileg meghatározott céljukkal.

Felemelem karomat hallgatóságom előtt és megkérdem: mi ez - cselekvés vagy mozdulat? A vélemények megoszlanak. Azok, akik nem értik meg mozdulatom célszerűségét, akik nem vizsgálják, hogy milyen céllal emeltem fel kezemet, azt állítják, hogy ez izommozgás és semmi más; akik azonban megértik, hogy miért emeltem fel kezemet, azt állítják, hogy ez cselekvés. Nemcsak az utóbbiaknak van igazuk, hanem az előbbieknek is, mert a kéz felemelése valóban izommozgás és nem szabad ilyen értelmű vizsgálatáról sem megfeledkezni. Az izommozgásban azonban nemcsak az izommechanikát fedezhetjük fel, hanem lelki célrairányitottságát is. Csak ilyen esetben láthatunk benne cselekvést.

Ugyanez vonatkozik általában az ember minden életmegnyilvánulására. Szinte mindegyikben láthatunk cselekvést és mindegyikben van rá lehetőségűnk, hogy ne cselekvést lássunk, hanem például érzelemmegnyilvánulást, kapcsolatok, állapotok, gondolatok kifejezését, Objektive mindezek az- 63 -