Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

II. fejezet: A cselekvés a színész művészetében

Innen az egyenes következtetés: "Íz ember jelleméről kivétel nélkül mindenki az Illető külső tevékenysége alapján Ítél."13*

A nagy orosz fiziológusnak ezeket a tételeit tekinthetjük Sztanyiszlavszkij következtetései természettudományos alapjának.

"Nagy szinházi gyakorlatom vezetett el annak megértéséhez. hogy a színpadon csak az gyakorol hatást a nézőre, ami a legegyszerűbb, helyes fizikai cselekvéssel kezdődik. Ha úgy tanulmányozták testüket, hogy bármely pillanatban tudják, hogyan működnek izmaik, s képesek azok teljes felszabadításával valamiféle fizikai feladatot végrehajtani... akkor mindig egyesíteni tudják a fizikai és a pszichikai mozgásokat egyetlen egységes komplexusban és a két mozgásnak ez a komplexusa cselekvéssé lesz... Most már a fizikai mozgáshoz hozzájárult a pszichikai mozgás, céljuk lesz és a két feladat egyetlen céltudatos cselekvésben olvad össze. Rövidség kedvéért a tudat és a test valamennyi cselekvéséi nevezzük egyszerűen fizikai cselekvésnek, mert csak a test segítségével tudjuk kifejezni, átadni másnak pszichikai világunk érzetét. Ebben az értelemben a szó is csak fizikai cselekvés lesz, mert hang, nyelv, szájpadlás, torok alakítja ki. Es a beszéd, amely a színészi ráhatás legutolsó, legmagasabb fokozata, tulajdonképpen bonyolult konglomerátum, amely á művész fizikai cselekvéseinek egész sorozatát általánosítj a.”14*

"A fizikai cselekvéseket tárggyá, anyaggá tesszük,amelyen megjelenítjük belső indulatainkat, akarásainkat, logikánkat, következetességünket, igazságérzetünket, hitünket, öntudatunk egyéb elemeit, énünket."^* _ irja Sztanyiszlavszkij .

ÍJ. M. Szecsenov Válog. filozófiai és pszichológiai müvek,

1W. 714. 0.

14. K. Sz. Sztanyiszlavszkij beszédei, 3. kiad. 1952. 116- II7. o. (oroszul)

. X. Sz. Sztanyiszlavszkij: Cikkek, beszédek, beszélgetések, levelek, 634. o. (oroszul)- 52 -15