Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

II. fejezet: A cselekvés a színész művészetében

hiányzott a szinész művészetére vonatkozó mindazon elmefuttatásokból, amelyek arra tartottak igényt, hogy elméletnek tekintsék őket.

Sztanyiszlavszkij azonban nem volt varázsló. Nemcsak azért jutott el ehhez a felfedezéshez, mert a 3zinház természetének lángeszű kutatója volt, hanem azéirt is, mert felfedezéseit előkészítették az orosz materialista tudomány megelőző fejlődési állomásai és kortársainak felfedezései. Sztanyiszlavszkij felhasználta eredményeiket s a cselekvésnek azokat a sajátosságait tanulmányozta, amelyek mint színészt és rendezőt speciálisan vonzották.

Érdekes, hogy a cselekvésnek, mint folyamatnak értelmezését már Arisztotelésznél megtaláljuk, aki igy irt» "Amikor az egyik csinál valamit, a másikkal pedig csinálnak valamit - közöttük ott van a cselekvés."

Sztanyiszlavszkij elődei közül a cselekvés pszichofizikai természetére^* Belinszkij mutatott rá: "Az ember számunkra titkos cselekvései arcán, tekintetében, hangjában, sőt modorában jutnak felszínre. De egyébként mi az arc, a szem, a hang, a modor? Hiszen mindez - a test, a külső, következésképpen minden múló, véletlen, jelentéktelen, mert hiszen mindez - nem az érzés, nem az ész, nem az akarat? - így van, de mindebben látjuk és halljuk az érzést is, az észt is, az akaratot is". * 8 9

8. A pszichofizikai cselekvés kifejezés Sztanyiszlavszkij nyomán olyan cselekvést jelöl, amelyben a színész szellemileg-lelkileg (pszichikailag) és testileg (fizikailag) is lészt vesz, s a két tényező egységben lép fel.

9. V. G. Belinszkij Válogatott Müvek, 1948. 553. o.

(oroszul)- 50 -