Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

II. fejezet: A cselekvés a színész művészetében

tanulmányoz is (a hangot az akusztika, a szint az optika, a

szót a filológia stb.).

A művészet kifejezőeszközeivel szemben támasztott e követelmények kötelező, elengedhetetlen jegyei ezeknek az eszközöknek. Logikusan következnek magának a kifejező eszköznek a fogalmából, mert ezek adnak alapot arra, hogy egy bizonyos művészeti ágat megkülönböztessünk minden más művészeti ágtól.

A művészeti ágak e kifejezőeszközeit a továbbiakban rövidség és könnyebb kezelhetőség okából az illető művészet anyagának fogjuk nevezni, ily módon az "anyag" szót műszóként fogjuk használni. Ezek szerint mindegyik művészeti ágnak megvan a maga anyaga, amely megfelel mind az öt előbb felsorolt követelménynek.

Bármely konkrét művészetben a technika és a mesterségbeli tudás lényegében nem más, mint az illető művészet anyagának birtoka, amely sajátosságainak, teimészetének ismeretére támaszkodik. Ez az ismeret specifikus; élhet és nagyon gyakran él is azzal a lehetőséggel, hogy teljesen empirikus legyen. A festőművész ismeri a szin sajátságait és természetét, de korántsem úgy, mint a fizikus; a ráncművész ismeri a mozgás természetét és sajátságait, de nem úgy, mint az anatómus stb. Amikor a művész művészetének anyagát tanulmányozza, nem arról az oldalról közelíti meg, mint ahonnan a tudós tanulmányozná. A Ariivészt mindenekelőtt az anyag kifejező sajátosságai érdeklik.

Sztanyiszlavszkij felfedezése előtt a szinészi művészet, mint különálló művészeti ág sajátszerűsége meghatározatlan maradt; határozatlannak is kellett lennie, mert még vitás volt a kérdés, hogy mi az anyaga.

Az anyag meghatározásai csak megközelítőleg voltak helyesek, emellett még ellent is mondtak egymásnak; ennólfog* va a szinészi művészet elméletéről, mint objektiv tudományról szó sem lehetett.- 42