Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

I. fejezet: Sztanyiszlavszkij rendszere, mint tudomány

kik maguknak, ezeknek a "me art ereknek" nincs lelki tartalmuk, Intellektuális látókörük és eredeti gondolkodásuk...

Ha a művészetről szóló beszélgetés még nem művészet, a "legprofesszionátusabb" ipar sem művészet még.

Következésképpen minden egyes színész és minden egyes színház gyakorlatában Sztanyiszlavszkij rendszerének az az oldala a legfontosabb, amelynek ez a színész vagy ez a színház nem szentel elég figyelmet.Tehát a rendszer bármely része vagy oldala iránti figyelmetlenség a valóságban és végső soron figyelmetlenség a fő feladat és az átfogó cselekvés iránt, vagy egyszerűen e fogalmak konkrét értelmének és jelentőségének meg nem értése.

Ezért olyan fontos Sztanyiszlavszkij rendszerének tanulmányozását mindenekelőtt azzal kezdeni, hogy elsajátítjuk teljességét, egységét és bonyolultságát, azaz mint tudományt közelitjük meg, nem pedig mint óhajok és javaslatok jegyzékét, amelyből egyesek elfogadhatók, mások elvethetek, egyesekhez tarthatjuk magunkat, másokat mellőzhetünk.

Mindamellett Sztanyiszlavszkij rendszerének lényege kétségkívül a fő feladatról és az átfogó cselekvésekről szóló tanításban, tehát eszmei alapjaiban rejlik. A művészet ugyanis a dolog lényegét tekintve társadalmi tudatforma; a szinész tevékenysége lényegében ideológiai jellegű.

Ezért a rendszernek mint tudománynak három oldala közül a fős konkrétan értelmezett magja.- 35 -