Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

I. fejezet: Sztanyiszlavszkij rendszere, mint tudomány

Sztanyiszlavszkij a darab "fő középpontját", "székhelyét", "szivét" nevezte fő feladatnak, azt az "alapcélt", amelynek kedvéért a költő megalkotta müvét, a színész pedig egyik szerepét alakítja.- Hol keressük ezt a célt?- A költő müvében és a színész lelkében...

Vagy más szavakkal... nemcsak a szerepben, hanem magának a színésznek a lelkében is".

Átfogó cselekvésnek Sztanyiszlavszkij "az egész darabon keresztül a fő feladat felé irányuló törekvést” nevezi. "Az átfogó cselekvés vonala egybefoglalja, átszövi, mint a cérnaszál az elszakadt szövetvégeket, valamennyi elemét a darabnak és mindezeket a közös fő feladat felé irányítja. Ettől a pillanattól kezdve minden az átfogó cselekvést szolgálja".'*0, A fő feladatnak és az átfogó cselekvésnek ezek a legáltalánosabb és legrövidebb meghatározássá már választ is adnak a fentebb emlitett kérdésekre.

A fő feladatról és az átfogó cselekvésről szóló tanítás Sztaryiszlavszkij rendszerének mint tudománynak, neu oldala, nem fejezete és nem része. Ez az egész tudomány legbelső magja. Ezt konkretizálja, fejti ki pontosabban és fejleszti tovább a rendszer minden fejezetében vagy részében, minden tételében. Ez az, ami figyelmes szemlélet esetén átsugárzik a rendszerben, bármelyik oldaláról szemléljük is.

Ha minden részletében és elemében megvizsgáljuk a kérdést, hogy mi a szinház, mire való és miben különbözik a jó szinház a rossztól, törvényszerűen eljutunk a fő feladat és az átfogó cselekvés döntő szerepéhez.

Ha ugyanilyen lelkiismeretesen megvizsgáljuk azt a kérdést, milyennek kell lennie a színésznek, hogy megfeleljen hivatásának, megint csak eljutunk a fő feladat és az átfogó cselekvés döntő szerepéhez.

30. K. Sz. Sztanyiszlavszkij összes Müvei, 2. k. 1954«

332-358. o. (oroszul)- 31 -