Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

IV. fejezet: A látomás megelevenítése

lomban tartjuk a hallgatót. Az epikus forma szándékos, izgató lelassításával különbözik a felsorolás formájától.

így foglalja le a dajka a gyermekeket, amikor mesét mond nekik; igy köti le hallgatóti gyakorlott és ügyes elbeszélő tartalmukban jelentékcelen történetekkel, amelyeknek sokat Ígérő jelentőséget kölcsönöz.

így meséli el Ljubin Torcov (Osztrovszkij A szegénység nem "bűn c. drámájában) az első felvonásban Mitya segédnek azt az életutat, amely gazdag örökösből koldusszegénnyé tette. A színész számára különösen azért nehéz ez a hosszú elbeszélés, mert a kitérők, a visszaemlékezések és a hozzáfüzések szövevényében nem szabad szem elől tévesztenie az elbeszélés célját; csak ez egyesítheti az egész mesét egységes elbeszéléssé, tanulságos élettörténetté.

Ilyen esetekben az epikus elbeszélés formája tulajdonképpen olyan, mint a vászon, amelyre a színész a legkacskaringósább és legtarkább szóbeli festményt himzi. Ez a festmény könnyen elveszti anyagát, perspektíváját és elhomályosodik, ha nem epikus elbeszélés formájában adták elő.

6.

A hangvételi formákról beszélve eddig csak szóbeli festészet kompozíciójának egyik oldalát vizsgáltuk meg, amely "a tárgyak térbeli elhelyezésével” kapcsolatos. A kérdések második csoportja - a nézőpont - ugyancsak egyenesen összefügg a szóbeli festészettel. Mint már mondottuk, a nézőponttól jelentős mértékben függ a kép egészének kompozíciója.

A szóbeli festészetben a megrajzolt tárgyak iránti nézőpontunk kifejezésére és e nézőpontnak a hallgatóra való átvitelére szolgáló módok és eszközök: a szünetek, a hang felemelése, elmélyítése,erősítése és gyengítése és a tempó. Ezekkel az eszközökkel kitünően kiemelhetjük a hangsúlyos szavakat, s mint már mondottuk, ezzel kezdődik minden mon- 184 -