Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

IV. fejezet: A látomás megelevenítése

érdekes, hogy a festészeti komponálásban valami elvileg hasonló vonást figyelhetünk meg. A vízszintes vonalak kiemelése nem ugyanazt az érzelmi hatást kelti, mint a függőleges vonalaké. "A föld felé tartó vonalak - mondja David d’Anger szobrász - a bánat benyomását keltik; az ég felé törő vonalak az öröm érzését szülik." * A sikon átlósan baloldalt lentről jobbra felfelé ábrázolt mozgás a gyorsulás, megkönnyebbülés érzetét kelti; a jobboldal aljáról a baloldal felső része felé tartó ábrázolat a lassubbodó, elnehezülő mozgásé. Ennek megfelelően a hang lépcsőzetes elmélyítése a felsorolásnál (ez viszonylag ritkán fordul elő), a kihunyás, a lassudás benyomását kelti, a képnek elégikus, moll-jelleget ad.

A szembeállított tárgyak vagy a tárgyak szembeállított tulajdonságai természetesen végtelenül változatosak lehetnek: elvont fogalmak, elvek, eszmék stb. De a szembeállításnak még ilyen eseteiben is kontrasztos a hangszin, méghozzá minél világosabban állitunk szembe valamit valamivel, annál szélesebben, annál merészebben használjuk ki hangunk terjedelmét. A szembeállítás hangsúlyozása hangunk egyik magassági színezetéről a másikra való áttérés révén valósul meg.

így, ha azt mondják nekem, hogy én ugyanazt állítom, amit egy bizonyos másik ember, én pedig ezt cáfolni akarom, akkor azt felelem, hogy a másik eáber ezt mer. ezt és ezt meg ezt mondja, én viszont azt meg azt állítom. A szembeállítás abban fejeződik ki, hogy arról a hangmagasságról, amellyel a harmadiknak az állítását rajzolom, élesen áttérek a másik, kontrasztos hangszinre, amellyel a magam gondolatát vázolom fel.

24. M. Alpatovi Kompozíció a festészetben, 95-97. o. (oroszul)- 176 -