Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)
IV. fejezet: A látomás megelevenítése
A színes képi beszéd megismételhetetlen sagátosságai, amelyek életszerűséget és teljességet kölcsönöznek neki, a kép világos, szigorú és helyes kompozíciójának talajából nőnek ki, ez a kompozíció azonban önmagában, elvontan csak durva és formális vázlat. így például az ember lakóhelyének berendezése, amelyben néha világosan rögződik az ember eredeti egyénisége, durván alapjaira bontva nem más, mint padló, négy fal és mennyezet; ezek nélkül nincs berendezés, általában nincs lakás sem. Nincs két ember, aki minden vonatkozásban hasonlítana egymásra, ugyanakkor azonban minden emberi csontváz annyira hasonlit egymásra, hogy csak tanult szakemberek tudják megkülönböztetni a bárdolatlan idióta csontvázát a ragyogó bölcs csontvázától. Minden ember a szó szoros értelmében csontvázára "támaszkodik", még az is, akit mindenki az ifjúság, a szépség, és az élet szimbólumának tekint... Ugyanigy a mondatok kimondásának típusai, felépítésüknek hangsulysémái a szóbeli szobormű támasztékai vagy a megrajzolandó kép csontvázai. Csak az ad nekik életet, ami rájuk tapad, ami a sémát konkrét tartalommal tölti meg. A színésznek nem kell őket jobban (de kevésbé sem!) tanulmányoznia és elsajátítania, mint ahogy a festőnek a plasztikai anatómiát. Minden, valamelyest is bonyolult képnek megvan a maga felépítése, a tárgyaknak a maguk sajátos elhelyezése, ezért minden hosszú mondatnak is meg lehet találni a vázlatát, a szerkezetét vagy a csontvázát, amely hasonlit az előbb fel-13. Golubkina szobrásznő Írja; "Amikor tanultunk, profeszszoraink ezt mondták: tanulják meg az anatómiát és felejtsék el. Ez azt jelenti, hogy úgy kell tudni az anatómiát, hogy csak munkánk biztonsagában és kötetlenségében mutatkozzék meg,de magára az anatómiára még csak célzás se történjék. Általában ott juttatják eszünkbe az anatómiát, ahol nem ismerik." (Néhány szó a szobrász mesterségéről.Szov.letszki.1 Hudozsnyik 1950. 22. 0. (oroszul)- 170 -
