Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)
IV. fejezet: A látomás megelevenítése
igyekszik, hogy beszédével ne csak a második, hanem az első jelzőrendszert is érintse, annál inkább felhasználja, hogy a második az első talajából sarjad, hogy az elvont gondolkodás az élő megfigyelésből nő ki. A színpadon különleges művészetre van szükségünk, hogy "tárgyiasithassuk" kimondott szavainkat. Ennek a művészetnek például tökéletes mestere volt Fjodor Saljapin. E rárgyiasitás ragyogó példája Toporkov alakítása Krugoszvetlov professzor szerepében, A felvilágosodás gyümölcsei'’ * művész színházi előadásának abban a részletében, ahol a professzor előadást tart. Miközben Toporkov beszél, szemléltetően és teljes konkrétsággal "mutatja meg" hallgatóinak "a holtak lelkeit" és a "még az éteméi is finomabb anyagot". Mindezek révén Krugoszvetlov professzor látomásait, képzeteit és ostoba logikáját rendkívüli élességgel tárja fel a színész. Éppen ennek következtében lesz a néző számára annyira nyilvánvaló e képzetek abszurditása, a professzor fanatizmusának teljes alaptalansága, de maga a professzor is. A szóbeli cselekvés belső szubjektív-pszichikai oldala - Sztanyiszlavszkij kifejezésével élve - a látomások "filmszalagjának" folyamatos sora; tartalmát (.minden eredetisége, minden egyéni árnyalata mellett is) a cselekvő konkrét célja, körülményei és egész előzetes élettapasztalata határozza meg. A szóbeli cselekvés külső, objektiven testi oldala az elhangzó beszéd; ebben testileg, anyagilag realizálódik a folyamat pszichikai oldala. A szóbeli cselekvés folyamatában azonban ezek csak ugyanannak az egységnek egymással elszakithatatlanul összefüggő oldalai. Hem idézhetjük fel látomásainkat, ha nem voltak látomásaink, és nem cselekedhetünk szavainkkal, ha vannak ugyan látomásaink, de ezeket nem tudjuk szavainkkal felidézni. 7 7. Lev Tolsztoj komédiája.- 14? -I
