Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

IV. fejezet: A látomás megelevenítése

Ha azonban a második jelzőrendszer az elsőre támaszkodik, ez még egyáltalában nem jelenti azt, hogy az első aralkodik a második felett, éppen ellenkezőleg, Pavlov azt mondotta: "Az ember... a második jelzőrendszer (szó,beszéd, tudományos gondolkodás) révén válik a valóság urává".^* Nem lenne ember, ha nem tudna beszélni. "Az állatok a homo sapiens családjának megjelenése előtt csak a természet különféle hatóerőinek közvetlen benyomásai révén érintkeztek a környező világgal... Egyedül ezek a benyomások adtak jelzést a külső tárgyakról. A leendő emberben megjelentek, kifejlődtek és rendkívüli módon tökéletessé váltak a másodfokú jelzések, ezeknek az elsődleges jelzéseknek a jelzései - kimondott, hallott és látott szavak formájában. Ezek az uj jelzések végülis már mindent jelentettek, amit az emberek közvetlenül felfogtak, akár a külső, akár saját belső világukból, s most már ezeket a jelzéseket nemcsak a kölcsönös érintkezésekben használták, hanem amikor egymagákban voltak is. Az uj jelzéseknek ez a tultengése természetesen indokolttá tette a beszéd óriási fontosságát, bár a szavak a valóságnak csak második jelzései voltak és maradtak".®*

Azért ismertettünk itt terjedelmes idézeteket Pavlov müveiből és megállapításaiból, mert ezek vezetnek el bennünket ahhoz a megfogalmazásához, amelyet a színész szóbeli cselekvése alaptörvényének tekinthetünk.

"Ha szavakat akarsz használni, szavald mögé minden pillanatban gondold oda a valóságot".

Az emberek érintkezési folyamata során a beszélő a szavak segítségével azt a valóságot teremti meg újra,amelynek felfogása szerint tükröződnie kell hallgatója tudatában, hogy a hallgató tudata a beszélő számára szükséges irányban változzék meg. A szónak ebben a vonatkozásbem. is 5 6

5. Pavlovi szerdák, I. k. 239. 0. (oroszul)

6. X. P. Pavlov Válogatott Müvek, 4-20. 0. (oroszul)- 1A3 -