Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

I. fejezet: Sztanyiszlavszkij rendszere, mint tudomány

Mindez jellemzi Sztanyiszlavszkij rendszerét, mint tudományt is. Lehet .lobban vagy kevésbé ismerni, de teljesen és maradéktalanul ismerni, lehetetlen.

Ha egy tudományban meglátjuk további fejlődésének lehetőségét, ez még nem jelenti azt, hogy tagadjuk annak hitelességét, amit ez a tudomány már elért. Az igazság viszonylagossága nem változtat objektiv voltán. Az objektiv igazság pedig hitelesen megismerhető.

2.

Ha elismerjük, hogy Sztanyiszlavszkij rendszere tartalmazza az előbb felsorolt négy ismertető jelet, olyan következtetésre juthatunk, amely első látásra mintegy gyilkosa lehet a rendszernek: minden tehetség, minden esetben a rendszer törvényei szerint alkot, akiben viszont nincs tehetség, a rendszert semmire sem használhatja... Ebben az esetben kinek és miért van rá szüksége?

Ha a "tehetség" valami egyszer s mindenkorra adott és változatlan dolog volna - olyasvalami, ami vagy befejezett abszolút formában megtalálható, vagy pedig teljesen hiányzik az illető színészből, akkor Sztanyiszlavszkij rendszere valóban tökéletesen haszontalan volna. A természetben azonban semmi sem áll egy helyben, következésképpen a tehetség (bárhogyan határozzuk is meg ennek a fogalomnak a tartalmát és bármilyen mértékben legyen is ez meg valakiben) - minden konkrét ember tehetsége vagy növekszik és fejlődik, vagy pedig visszaesőben, leromlóban van.

Továbbá nem az a lényeg, hogy van-e tehetsége valakinek vagy sem, hanem az, hogy megrnutatkozik-e ez a tehetség az illető tevékenységében; ha megmutatkozik, ez az egyetlen alapja annak az állításnak, hogy van.

A tehetség, mint minden született képesség, helyes felhasználásának folyamatában gyarapodik és fejlődik, de elsatnyul, és elpusztul, ha nem használják vagy ha eltorzitottan kizsákmányolják. Ez minden tehetségre egyaránt áll.- 13 -