Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

III. fejezet. A cselekvés természete és logikája

Azt jelenti-e ez, hogy ilyen esetekben megszakad a ráhatás? Egyáltalán nem. Gyakran automatizálódik, anélkül, hogy közben abbamaradna. Ezt mindennél világosabban láthatjuk a megszokott fizikai munkáknál. Az udvaros felmossa az utcát vagy fel8öpri az udvart. Mindenekelőtt értékelnie kell ráhatásának tárgyát; azután ugyanilyen fontos, hogy alkalmazkodjék az előtte álló munkához. Utána belekezd a munkába, és ha az nem kiván tőle nagy testi erőfeszítést, ha nincs miért sietnie, és nem ütközik semmiféle váratlan akadályba, szinte gépiesen tevékenykedhet, azaz bármire gondolhat közben. Objektive azonban a ráhatás folytatódik.

Elvben ugyanígy folyhat le a ráhatás bármilyen hosszú folyamata.

Minden ember (ha csak nincs öntudatlan állapotban) mindig cselekszik. De gyakorlatilag, objektive egyidejűleg több dolgot Is végezhet, minthogy ezek közül néhány bizonyos mértékben automatizálódott.

A cselekvés produktivitását a hozzávaló alkalmazkodás helyessége biztosítja. Ha az ember jól ismeri a tárgy sajátságait és tulajdonságait, helyesen (objektiven, célszerűen) alkalmazkodik hozzá és ezzel már biztosítja a ráhatás produktivitását. Ezért az alkalmazkodás után az ember figyelme gyakran bizonyos mértékig felszabadul.

így a nagymama egyidejűleg harisnyát köthet, beszélgethet a szomszédasszonnyal és szemmel tarthatja két-három unokáját. Ez addig lehetséges, amig szinte-teljesen autómat tikusan köt, csak formálisan beszélget és a gyerekeket figyelve csak arra ügyel, hogy ne csintalankodjanak - és ők valóban nem is csintalankodnak.

Minél nagyobb figyelmet kiván az egyidejűleg végrehajtott több dolog közül az egyik, annál nehezebb elvégezni a többit. Ha az egyik dolog mind nagyobb figyelmet igényel, a többi abbamarad, vagyis lehetetlenné válik. Minél inkább automatizálódott valamiféle cselekvés, annál később marad abba.- 135 -