Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

III. fejezet. A cselekvés természete és logikája

a legközelebbi konkrét cél felmerülésével, amely valamiben különbözik az előzőtől. így jelenik meg az uj tartalom első lépcsőfoka, utána a második, majd a harmadik stb. Ez minden cselekvési folyamat általánosan érvényes, elemi logikája.

Igyekszem valamit elérni egy embernél, partneremnél. A cél Így jelent meg: vagy megmutatták, hogy ki segíthet nekem; esetleg meghallottam a hangját vagy megláttam őt; esetleg megláttam, hogy ez a megfelelő pillanat, amikor hozzá fordulhatok; esetleg a környezetben megláttam, meghallottam valamit, ami arra indított, hogy hozzá forduljak, mert fokozta érdekeltségemet azzal kapcsolatban, amire szükségem van stb. Mindezek az első momentum, illetve a cselekvés első lépcsőfokának lehetséges esetei. Feltételesen nevezzük ezt a momentumot értékelésnek.

Megtörtént az értékelés. Most alkalmazkodnom kell, hogy tovább cselekedhessem. Itt ilyesmikre lehet szükség: átmenni a szomszéd szobába, átmenni a szobán, az illető felé fordulni, lehajolni, összpontosítani figyelmemet stb. Ez a második momentum. Feltételesen nevezzük alkalmazkodásnak.

Miután testem alkalmazkodott ahhoz, hogy hathasson partneremre, bekövetkezik a tulajdonképpeni "cselekvés", partnerem alkalmazása céljaimra. Hogy ezt a harmadik lépcsőfokot megkülönböztessük az előbbi kettőtől, amely szintén cselécvés, nevezzük feltételesen ráhatásnak.

Végeredményben vagy elérem amit akartam vagy nem, vagy pedig végezetül valami elvonja a figyelmemet partneremről. Mindezekben az esetekben ismét megjelenik az értékelés és az uj konkrét cél. Ez a cél általános célokból és a közben felmerült körülményekből következik. Az értékelés után alkalmazkodás következik, az alkalmazkodás után ráhatás és igy tovább.

Az objektumra való tudatos ráhatás soha nem következhet be előzetes alkalmazkodás nélkül, s egyetlen alkalmazkodás sem következhet be előzetes értékelés nélkül.- 107 -