Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

III. fejezet. A cselekvés természete és logikája

tözködnek, fésülködnek, de e cselekvéseik semmit sem tesznek hozzá p. nézők elképzeléséhez az általuk alakitott személyek lényegéről. Némelyik színész szereti az ilyesfajta cselekvést, tetszik neki a színpadon tartózkodás természetessége, logikussága; gyakran őszintén azt hiszi, hogy ezzel Sztanyiszlavszkij útmutatását követi a "kis igazságokról" és az "egyszerű fizikai óselekvés" iránti figyelemről.

De ha a színész cselekvéseiben feltárul is az emberi lélek élete, ezek a cselekvések nem helytállóak a műalkotásban, amennyiben ez az emberi lélek élete nem értékes eszmei és megismerési szempontból.

Időnként igy játsszák azokat a szerepeket, amelyekben nagy a patologikus értelmezés csábítása: Ophéliát a Hamletben, Dosztojevszkij neuraszténiás alakjait. Az ilyen szerepék alakításánál a színész időnként szinte teljes tökéletességet ér el, teljesen magáévá tesz^. az alak logikáját. A művészet célját mégsem sikerül elérnie. A "tökéletes" alak nem bizonyul érdekesnek, mert a szinész lényegében csak a betegséget, mint olyant mutatta be. Az ilyen alak minden természetessége ellenére inkább taszíthatja a nézőket, akik nem kórházat akarnak látni.

Minden egyes esetben adódhat valami, ami akadályozza a színészt, hogy helyesen, kifejezőerővel, tartalmasán, művészien játsszék. A szinész abban a mértékben a cselekvés mestere, ahogy meg tudja találni ezt az akadályt és el tudja távolítani. Ha sok ilyen akadály van, a cselekvés mestere tudja, milyen sorrendben és hogyan kell leküzdenie egyiket a másik után.

Az alak cselekedetei logikájának sokoldalú felépítésére jó példa Topoikov alakítása A nagy mütét1^* Bereszt szerepében.

^ereszt cselekedeteinek, mint minden élő alak cselekedeteinek logikája bonyolult, mondhatni' "emeletes", "többré- 5

I5. Alekszandr Kornejcsuk (sz. I9OO) színdarabja.- 101 -