Craig, Gordon: Új színház felé - Korszerű színház 58. (Budapest, 1963)

Kísérőszöveg hat színpadtervhez

Ezen a -terven mégis a két figura, azaz inkább az első kapta a legjobb helyet. Nem hiszem, hogy ez az egész olyan volna, mint a mai Imbolygó vén lépcsők, de ezt nézzék el.

II. A lépcsők. Első hangulat

Azt hiszem, Maeterlinck hívta fel rá a figyelmünket, hogy életünknek nemosak az a része drámai, amely az egyének jó és gonosz érzéseivel foglalkozik; sok drámaiság van az életben gyilkosság, féltékenység és más elsőrendű szenvedélyek hozzájárulása nélkül is. Aztán elvisz bennünket egy forráshoz, bevezet egy erdőbe, vagy egy sugarat irányit ránk, kukorékoltatni kezd egy kakast és megmutatja nekünk, hogy mindez milyen drámai. Persze, Shakespeare ezt már néhány évszázaddal ezelőtt is megmutatta, de sok jó és semmi kár sem származik abból, ha példáját megismétlik. Mégis, azt hiszem, Maeterlinck elmondhatta volna nekünk, hogy kétfajta dráma van és hogy ez a kettő élesen elválik egymástól, ügy mondanám, hogy a Szó Drámája és a Csend Drámája, és azt hiszem, hogy az ő fái, forrásai, sugarai stb. a Csend Drámájának csoportjába tartoznak - azaz az olyan drámák kdzé, amelyekben a beszéd hiábavaló és elégtelen. Ha most ezt a gondolatot tovább követjük,úgy találhatjuk, hogy a Természet jelenségein kivül még sok más dolog is van, ami a Csend Drámájának körébe tartozik és ebben a drámában erőteljes hangot üt meg az emberi szellem legnemesebb müve, az Építészet. Van valami humánus és kiélezett egy nagyvárosi éjszakában, amikor nincsenek sem emberek, sem zajok. Sétálsz és reggel hat óráig minden rettenetesen szomorú; azután pedig rendkívül izgalmas. És mindazon dolgok kOzOtt, amelyeket az építész álmodott a fOldre, nem ismerek kedvesebbet, mint a le és felfutó lépcsősorokat, és ezért művészi munkámban gyakran gondoltam arra, hogyan lehetne életet /nem hangot/ adni ezeknek a helyeknek, drámai célokra használván fel őket. Amikor ez a- 85 -