Craig, Gordon: Új színház felé - Korszerű színház 58. (Budapest, 1963)
A színház művészete - Első párbeszéd: Egy szakember és egy színházbajáró beszélgetése
két a szavakat, és kész. Az énekelt vagy szavalt költészet a fülünkhöz szól s azon keresztül a képzeletünkhöz. Nem sokat segít, ha a költő gesztussal is kiséri szavait vagy énekét; sót, inkább elrontja vele az egészet. Néző Igen, ez világos. Nagyon is érthető, hogy ha egy tökéletes lirai költeményhez még gesztusok is járulnak, ez csak az összhang megbomlásét eredményezheti. De lehet—e igy érvelni a drámai költemény esetében is? Rendező Minden bizonnyal. De ne felejtse el, hogy most a drámai költeményről és nem a drámáról beszélünk. A két dolog nem egy és ugyanaz. A drámai költeményt olvasni kell. A drámát pedig nem olvasni kell, hanem szinpadon látni. Ezért a gesztus szükséges eleme a drámának, de használhatatlan a drámai költemény esetében. Abszurd dolog úgy beszélni erről a kettőről, a gesztusról és a költészetről, mint aminek bármi köze lehet egymáshoz. És mint ahogy nem szabad összekevernie a drámai költeményt a drámával, Ugyanúgy nem szabad összekeverni a drámai költőt a drámaíróval.Az előbbi az olvasó vagy a hallgató számára ir, az utóbbi egy színház nézőközönsége számára. Tudja, hogy ki volt a drámairó apja? Néző Nem, nem tudom, de azt hiszem, hogy a drámai költő. Rendező Téved. A drámairó apja a tánoos volt. És most mondja meg nekem, milyen anyagból készítette első müvét a drámairó? Néző Gondolom, a szavakat használta fel, ugyanúgy, mint a lirai költő.- 7 -