Craig, Gordon: Új színház felé - Korszerű színház 58. (Budapest, 1963)
A színház művészete - Első párbeszéd: Egy szakember és egy színházbajáró beszélgetése
Rendező Igen, igen, a leghatározottabban. Azt hitte tán osak egy pillanatra is, hogy megvetem a rendezőt? Én inkább azokat vetem meg, akik nem tesznek eleget a teljes rendezői kötelességnek. Néző És melyek ezek a kötelességek? Rendező Hogy mi a mestersége? Megmondom.Amikor a drámairó darabját tolmácsolja,körülbelül ez: átveszi a darab egy példányát a drámairó kezéből és hiven megfogadja, hogy úgy fogja tolmácsolni, ahogy az a szövegből következik /ne felejtse el, hogy én csak a legjobb rendezőkről beszélek/. Azután elolvassa a darabot és az első olvasás alkalmával tisztázódik benne mindaz a szin, hang,mozdulat és ritmus,amelybe a műnek öltöznie kell. A színpadi instrukciókkal, helyszinleirásokkal, amelyeket az iró szőtt bele müvébe,nem kell törődnie, mert ha mestere művészetének, nem hoznak a számára semmi hasznot. Néző Nem egészen értem. Úgy gondolja, hogy bár a szerző vette magának a fáradságot és leírta a helyszint, amelyben alakjainak mozogni és beszélni kell, a rendezőnek nem kell tudomást venni ezekről az utasításokról - sőt mellőznie kell azokat? Rendező Teljesen mindegy, mellőzi—e vagy sem. Csak arra kell törekednie,hogy a cselekvés és a színpadkép megfeleljen a versnek vagy a prózának,harmonizáljón annak szépségével, értelmével.Bármilyen képről akar bennünket a szerző tájékoztatni, a szereplők prábeszéde során adja majd meg a
