Piscator, Erwin: A politikai színház - Korszerű színház 56-57. (Budapest, 1963)

A Piscator Színpad megszületése

volt két-három ember - Holltsehe rre, Wolfe n b t e 1 nra, Z w e h lre stb. gondolok - aki színházi munkánk számára értékes gyakorlati tapasztalatokat és elméleti tisztázottságot hozott magával és kristályosodási pontjává válhatott egy nagyobb önálló testületnek -én dramaturg-kollektívának képzeltem el.

Termékeny közösségi munka

Az a szólásmondás, amelynek belső jogosultságát még alig kutatták,igy hangzik» Minél nagyobb önállóságra tesz szert valaki, annál Jobban függ azoktól az eróktöl, amelyeket alárendelt helyzetében nem kellett figyelembe vennie» egy úr helyett most hatalmak névtelen sokaságát kell szolgálnia.

Az ilyen helyzet - általános meggyőződéb szerint - elkerülhetetlen a színházi üzemben, a rendező tehát, aki - az igazgatónak és az intendánsnak nem tetsző - maga útját akarja járni, minduntalan azt hallja» ha egyszer felelős állásban kellene dolgoznia, ő maga ismerné el leginkább, hogy javaslatai keresztülvihetetlenek,hogy a kompromisszumok - tekintettel a közönségre, tekintettel az üzemre - a színház létkérdését jelentik.Be kell vallanom, hogy ez az érvelés az én számomra most, amikor önálló igazgató vagyok, csaknem érthetetlenebb, mint azelőtt. Éppen ellenkezőleg» naponta újra és újra felfedezem azokat a nagy lehetőségeket,amelyeket az önállóság nyújt - önállóság, persze nem a minden befolyástól, ösztönzéstől és követelménytől mentes önkényes felszabadultság értelmében, hanem önállóság,amellyel a színházat a világosan kitűzött oél felé vezetem és ennek megvalósításához minden értékes dologi és eszmei erőt felhasználok. A dramaturg kollektíva,az egész apparátus átitatása világszemléletünk

78