Piscator, Erwin: A politikai színház - Korszerű színház 56-57. (Budapest, 1963)
A Piscator Színpad megszületése
Azok a hadseregoszlopok azonban, amelyek 1918-ban a Sajna mellett fetrengtek - saját vezetésük alatt, önkéntes fegyelemben és paranosreo8egés nélkül folytatták le a viszszavonulást és azzal a szilárd akarattal léptek Németország földjére, hogy új, jobb és igazabb rendnek szereznek érvényt, ha kell, fegyverrel a kézben - azok már ugyanennek a típusnak voltak az előmintái. A nagyipar olvasztótégelyeiben kiöntve,a háború kürtőiben megedzve és összehegesztve, ott álltak 1918-ban és 1919-ben a tömegek, fenyegetően és követelőzve az állam kapui előtt; immár nem egyszerű emberhalmaz, nem válogatás nélkül összeterelt horda, hanem új élőlény, új, sajátosan egyéni élettel, amely nem volt többé csupán az egyedek összessége, hanem egy új, erős, osztálya Íratlan törvényei által ösztökélt és meghatározott é n. Van-e valaki, aki e hatalmas átalakulás láttán, amelyből senki sem képes kivonni magát,komolyan azt állíthatja, hogy az ember képe, az emberi érzelmek-kapcsolatok képe örökkévaló, érintetlen az időtől, abszolút? Vagy elismerik végre, hogy Tasso2, panasza visszhang nélkül Utődik évszázadunk betontornyainak és acélfalainak,és Hamlet neuraszténiája sem számíthat részvétre egy•kézigránátdobó és rekordokat hajszoló nemzedéknél? Belátják-e végre,hogy az "érdekes hős" csak annak a korszaknak érdekes, amelyik benne látja megtestesítve a sorsát, hogy a tegnap még magasztosaknak tűnt panaszok a harcoló ma szemében nevetséges jelentéktelenségnek látszanak? Ez a korszak, amely talán társadalmi és gazdasági feltételhez kötöttségével megfosztotta az egyes embert "emberiességétől", anélkül, hogy megajándékozta volna már egy új társadalom magasabb emberiességével, új hőst 2. Goethe 1789-ben irt drámájának főhőse Torquato Tasso olasz költő /1544-1595/. 72
