Piscator, Erwin: A politikai színház - Korszerű színház 56-57. (Budapest, 1963)
A színház ellentmondásai - a kor ellentmondásai
ifjúmunkások, akik valóban a termelés folyamatában álltak és ezért rendkívül fontosak voltak, mint munkánk nevelő értékének fokmérői. Berlin proletár tömegéhez mérten azonban ez a 16 000 tag is csak egy csekély csoport volt. Ha elgondoljuk,hogy ennek az új színháznak, az első naptól kezdve, a proletariátus szempontjából fontos harcot kellett folytatnia, hogy ennek a színháznak az eszméi Németország határain, sőt, magának Európának határain is messze túljutottak,akkor el kell ismernünk, csaknem a proletariátus újabb kudarcával volt egyenlő, hogy csak 16 000 munkás vállalta, hogy egy szinházi idény, tehát öt előadás tartamára elkötelezze magát a mi színházunkhoz. Még ellentmondásosabb azonban a következő beismerés: ha a felhívásainkat több munkás követte volna, ha a 16 000-es taglétszám többszörösét értük volna el, színházunkat akkor sem üzemeltethettük volna csak ezzel a közönséggel: az 1.50 márkás beléptidijat nem emeltük volna és pusztán ebből a bevételből nem lehetett fedezni a színház napi előirányzatát. Ez a felismerés is egyik oka volt, hogy kezdettől fog^a azt a követelményt állítottam fel: a proletár színház csak mint tömegszinház építhető fel, mint három-négyezer férőhelyes szinház. 1200 személyt befogadó szinházépületben, 1800 márka bevételi előirányzattal, ma Berlinben egyetlen, kizárólag proletárközönségre beállított szinház sem tudja fedezni a kiadásait. Ez a szinház szerkezetében rejlő ellentmondás - ennek az egész kornak az ellentmondása: a mai társadalmi formák között lehetetlen a proletár szinház felépítése. A proletár színház feltételezi,hogy a proletariátus rendelkezzék a szinház fenntartásához szükséges anyagi eszközökkel is, azt feltételezi tehát, hogy a proletariátus, politikailag és gazdaságilag, uralkodó hatalomként lépjen 62
