Piscator, Erwin: A politikai színház - Korszerű színház 56-57. (Budapest, 1963)

Kiküszöbölendő hatások

talatilag már egyszer elértek. Az üzletre, az elismerésre, az eredetieskedésre való spekulálásunkban. Abban, hogy kitérünk a mindig és minden pillanatban hitvallást követeli abszolút elől. Az élmény és a képzelet fennálló hiányának leplezésében. A cselekedet követelte "direkt" megkerülésében,az árnyalt "megoldáshoz" való menekülésben.

6.

A szinház, virágkorában, mindig mélységesen összekapcsolódott a néppel, ma pedig, amikor a széles néptömegek politikai életre ébredtek és joggal követelik, hogy az állam formáját az ő tartalmukkal töltsék meg, a színház sorsa - mihelyt nem kell a felső tízezer kedvéért mesterkéltnek lennie - jóra, rosszra összekapcsolódik ennek a tömegnek a szükségleteivel, követeléseivel és fájdalmaival. Végeredményben csak az a feladata, hogy a színházba özönlő emberek számára tudatossá tegye mindazt, ami még többékevésbé tisztázatlanul és kuszáltan szunnyad tudatunk mélyén.

*

A végeredmény? Háború és forradalom - életünk,tapasztalatunk,világazemléletünk nagy átalakítói voltak? Ha nem voltak, akkor a művészet elveszti jogosultságát. Haszontalannak tűnik minden kisérlet, amely egy emberi kultúra megteremtésére irányul, minden kisérlet, amelyet azért