Piscator, Erwin: A politikai színház - Korszerű színház 56-57. (Budapest, 1963)
A dokumentum-dráma
36 hetne megteremteni a valói! tömegszinházat. Most megtaláltam - és még ma is ágy látom, hogy az az egyszeri berlini alkalom az igazi tömegszinház útja. Először álltunk szemben az abszolút, általunk átélt valósággal. És ennek ugyanolyan feszült pillanatai és drámai csúcspontjai voltak, mint a költött drámának, és ugyanolyan erős megrázkódtatásokat okozott. Természetesen azzal az előfeltétellel, hogy ez a valóság politikai /a JToht-S _ mindenkit illető - alapértelmében vett/ valóság. Meg kell vallanom, én magam is feszült várakozással tekintettem ez este elé. Kétszeres volt ez a feszültség: először, vajon mit eredményez a színpadon alkalmazott elemek egymással feltételezett kölcsönhatása és másodszor, egyáltalán megvalósul-e valami a szándékunkból. A főpróbán még tökéletes káosz uralkodott. 200 ember szaladgált és kiabált össze-vissza. Meisel, akit akkor éppen a jazz-zenére térítettünk, 20 férfivel megfoghatatlan pokol-koncertet produkált, Gasbarra minden pillanatban áj jeleneteket hozott, amig a vetítőkészülékekhez nem telepitettem, Heartfield" előre nyújtott alsó állkapocscsal, egymaga, számos diszletdarabot mázolt be tetőtől talpig barna festékkel. Egyetlen filmbetét se jött be jó helyen, a színészek egy része egyáltalán nem tudta, hova tartozik,a még elrendezendő anyagtömeg kezdett összecsapni a fejem fölött. Akik ezen az estén a nézőtéren ültek, hajnali három órakor hagyták el a színházat, anélkül,hogy sejtelmük is lett volna, mi történt a színpadon.De a kész jelenetek sem elégítettek már ki bennünket. Hiányzott valami: a közönség. t>. John Heartfleld /1891-/: kiváló német grafikus-diszlettervezS. a politikai fotoraontázs megteremtoje.A Reichstag-perrel kapcsolatos montázsai világszerte ismertté tették.1950-ben tért viszsza angol emigrációból az NDK-ba.
