Piscator, Erwin: A politikai színház - Korszerű színház 56-57. (Budapest, 1963)

A proletár színház

két gyakran még a azinlapon sem neveztük meg - adták az erőt ahhoz, hogy csaknem egy egész éven át, egyedül önmagunkra támaszkodva,győzelemre vigyük színházunkat. Hat e- 2

lőadás született,*köztük olyan nagy művek,amelyek hetekig tartó próbamunkát igényeltek. Egyes előadások feltétlenül állták az összehasonlítást a megszokott színházi előadásokkal /Gorkij: Ellenségek. Jung: A kanakok/, legalább is elérték azokat. Ennek ellenére elvből nem engedtük be a polgári kritikát a falak közé.

Gazdaságilag a Proletár Színháznak, éppúgy, mint a Volksbühnének, közönségszervezetre kellett támaszkodnia.A tagok létszáma el is érte az 5-6000-et és főképpen az Általános Munkás-Unióból /Allgemeiner Arbeiter-Union/, a Kommunista Munkáspártból /Kommunistische Arbeiter-Partei- KAP/ és a szindikalistákból toborzódott.

Németország Kommunista Pártjának /KPD/, legalábbis szóvivőinek, magatartása kezdettől fogva oly elutasító volt, hogy ez nem maradhatott kihatás nélkül a tömegeire sem. Ahelyett,hogy felismerték volna,hogy nálunk - elvileg elválasztva minden más művészi produktumtól - olyasvalami van születőben,amely a magátólértetődő propagandacélok mellett, többek között, a művészet polgári fogalmát is érvénytelenítette,és legalább is alapvonásaiban egy áj /proletár/ művészetet vázolt fel, a "Hote Fahne" kritikusai munkánkkal szemben polgári esztétikai mértéket állítottak fel és a polgári fogalmaknak megfelelő teljesítményeket követelték.

"A proletár színház eszméje ellen nincs kifogásunk /sic!/ és el kell ismernünk, hogy felmerülhet a proletár színház iránti követelés... A programban az áll... hogy ez nem művészet, hanem propaganda... A proletár,a kommunista

23

2. Jung: A kanakok és Meddig nég. te ringyő polgári Igazságszolgáltatás?; K. Á. Wittfogel: A nyomorék: Upton Sinclair: Hagen

herceg; Gorkij: Ellenségek: kollektiv munkával:Oroszország napja. /Szerz./