Piscator, Erwin: A politikai színház - Korszerű színház 56-57. (Budapest, 1963)
Visszapillantás és jövőbe tekintés
114 nyék között a produkcióban benne rejlik a döntés is a fölött, megy-e az üzlet vagy nem megy. És a produkcióban nem tehetek engedményt az "üzletinek"... Annak idején nem terhelt semmi, most nyomnak a tapasztalatok és az adósságok, amelyekért nekem kell felelnem és amelyek 50-60 000 márkát tesznek ki. A problémák nem lettek kisebbek. A munka nagy, a feladat szörnyű. De a cél, ami ennek a könyvnek a témáját alkotja, a politikai színház, amely munkáját a proletariátus harcának a szolgálatába állítja, még épp oly töretlenül áll a szemünk előtt, mint valaha. Minduntalan, minden nyilatkozatomban és magyarázatomban kifejeztem, hogy az én vezetésem alatt álló színház nem arra szolgál, hogy "művészetet hozzon létre" és nem is arra, hogy "üzletet csináljon". Minduntalan hangsúlyozom, hogy az a színház, amelyért én vagyok felelős, forradalmár színház /a gazdaságilag számára meghúzott határok között/ vagy - semmi. A polgárság fogadhatta ezeket a nyilatkozatokat fanyar mosollyal és visszahúzódhatott mindig a művészi értékelés vonalára. De a proletariátus, azt hihette az ember, e tiz év folyamán megtanulta, mit jelent propagandaszempontból egy ezinház a mozgalma számára. Az ember támogatást, segítséget vár. Hűségesek maradtak a külön-részlegek, élükön a munkásválasztmány, Jahnke, Stein, Berndt, Bork, Brie, Schirrmeister és Zscheile elvtársakkal,akik mind a jó, mind a rossz napokat megosztották velünk. És amikor a szinház ismét szilárdabb alakot kezdett ölteni, kötelességemnek tartottam, hogy számot adjak nekik - ők igazán tudják,hogy csak aktiv munkával, pozitiv bírálattal, a tömegek részéről megnyilvánuló valódi segítséggel lehet eredményeket elérni.
