Piscator, Erwin: A politikai színház - Korszerű színház 56-57. (Budapest, 1963)

Az eipikus szatíra

106 tak, ügy hogy gyorsan lehetett kifelé és lefelé mozgatni éket. Ez volt a legegyszerűbb, legtisztább és emellett a legváltoztathatóbb színpad., amit valaha is szerkesztet­tem. Minden gyorsan és látszólag csaknem fáradság nélkül zajlott le. Különleges mozzanatnak tartottam az ebben a színpa­di gépezetben rejlő komikumot. Mindaz, ami ezen a színpadon történt, önkéntelenül nevetésre ingerelt, ügy látszott, sikerült megteremtenem a tökéletes összhangot tartalom és gépezet között. Hiszen az én szemem előtt is, az egésszel kapcsolatban, valami olyasmi lebegett, mint a knock-about-stilus, olyasmi, ami a varietére és Chaplinre emlékeztetett. Színpadkép és film A környeze tnek nagyobb volt a jelentősége a Svejk esetében, mint a többi darabban, ahol az alakok részben önmagukból magyarázták magukat. Ezt a környezetet film és marionettek segítségével állítot­tam elő. Ezek a marionettek korántsem voltak önkényes "művé­szi ötletek", hanem a régi Ausztria politikai és gazdasá­gi életének megmerevedett típusait ábrázolták. Emellett számtalan árnyalatot különböztettünk meg: f é 1 m a r i­­onetteket, marionettszerű tip u­­aokat, félembereket. Ezzel a fantaszti­kus világgal Svejk egyedüli emberi lényként állt szemben. Egyideig arra gondoltam, hogy ezt a gondolatot a végsőkig vihetem és hogy Svejk-Pallenberget mint egyetlen színészt léptethetem fel és vele szemben az egész környe­zetet film, marionettek és hangszóró segítségével me ohanizálhatom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom