Piscator, Erwin: A politikai színház - Korszerű színház 56-57. (Budapest, 1963)

Az eipikus szatíra

104-lag hatástalannak. A sokat tárgyalt ági jelenet, amely születését ugyancsak az egyik, a haseki műben lévő résznek köszönheti, nevezetesen a "Biegler kadét álmá"-nak - mivel az eredeti kézirat anyaga ehhez nem volt elég -, a színpadi alakot megzavard átdolgozást jelentett volna.Akarva-akaratlan, meg kellett elégednünk tehát egy olyan szükségmegoldással, amely szlnpadilag hatásosan és egyben svejkien fejezte be az előadást.

Az át, amelyre ráléptünk, rendkívüli perspektívákat nyit a jövő számára. A szellemi forradalom, amelynek a közepén állunk, nemcsak a tisztán technikai eszközök radikális átalakítását feltételezi, hanem a tartalom és a forma áj területeinek a feltárásához is vezet.A színház ma már nem állhat meg olyan drámai formánál, amely bizonyos társadalmi és technikai előfeltételekből született, egy olyan pillanatban, amikor ezek az előfeltételek alapvető változásokat szenvednek. A színdarab áj formája születőben van, egyelőre még befejezetlenül és átmenetként, de végtelen lehetőségekkel teli. Polgári művészettörténészek megkísérelhetik, hogy esztétikai törvények segítségével szembeállítsák művészeti formáik "tisztaságát" egy feltörekvő osztály "vandalizmusával".Piscator meghódította a forradalmi regényt a színpad számára és ez olyan cselekedet, amely minden esztétizáló fecsegésnél többet ér.

Gasbarra /Welt am Abend 1928.január/

A futószalag

Első Ízben történt, hogy egy színésznek a színpadon gész szerepét utazva, menve, szaladva kellett eljátszania. Ez a tény megkövetelte a szalagok teljes zajtalansá-