Piscator, Erwin: A politikai színház - Korszerű színház 56-57. (Budapest, 1963)

Az eipikus szatíra

100

nyugtalan folyamatban képzeltem el. Amikor elébünk állt a kérdés, hogy éppen ezt a regényt vigyük színpadra; képzeteim a futószalag konkrétumára sűrűsödtek össze.

Tehát ez a színpadi forma ismét, teljes egészében, az anyagból adódott, legalább la - azt mondhatnám • az anyag művészi halt ^.állapotából. És csak egészen véletlenül éa mellékesen "Jelentett" ez a azinpadforma megint táraadalmi állapotot isi egy társadalmi rend felbomlását-lecsúszását. És ugyancsak a színpadiormából adódott a színdarab dramaturgiai formája.

A Svejkhez kéazült filmből

Dramaturgia futószalagon

Minden eddigi kísérlet, hogy regényeket színpadra vigyenek, lényegében kudarcba fulladt. A legtöbb esetben nem maradt belőle más, mint a főhős alakja, amely azonban - megváltozott oaelekményfolyamatba behelyezve - elvesztette atmoszférája jellegét és ezáltal megszűnt a hitele.

Kétszeresen nehéz volt a feladat Jaroslav Haáek regényének drámátizálásánál. Ebben az esetben nem is