Dürrenmatt, Friedrich: Színházi problémák - Korszerű színház 55. (Budapest, 1963)

neImi menetrend sem tekinthető át. Persze: legjobb darabjaiban kilép ebből az elvontságból és határozott Ítéletet keres a polgári társadalom,a háború stb. fenyegető árnyaira. S itt aztán kiderül, hogy az a formaruha, amslyet a Színházi problémák lapjain oly szellemesen védelmez, amelyet Arisztotelészt megujitó ötletekkel támaszt alá - voltaképpen neki magának is szűk és viselhetetlen.

Ezért van az is,hogy noha ebben az Írásában még példaként emliti Wildert, elismerően szól Beckettről / V, ö. 27.0./ - később már szembefordul ezekkel a dekadens művészekkel, tuljut ezen a technikán és világszemléleten. Egy 1958-as interjúban a következőket mondja ezekről az Írókról és az absztrakt drámáról: "Vegye csak Beckettet* mindig csak Godot-t Írja meg, semmi mást. Ez valóban Columbus tojása volt, csodálatra méltó, de ismételgetni nem "lehet. Túlságosan könnyű dolog lett ez a séma. S mi az újdonság benne? Strindbergnél sokkal hatásosabb mozzanatok vannak, , tisztábbak*, mint Beckettnél vagy Adamovnál.,Már Kafkának is ez volt a hibája: a tisztaság minden áron... A legnagyobb hiba manapság abban van,hogy túlságosan tiszta, túlságosan speciális, vagy ha úgy tetszik, túlságosan irodalmi színházat akarnak csinálni.A színháznak a társadalomhoz kell kapcsolódnia..." /Théâtre Populaire 1958. szeptember./ írásait valamiféle belső vita jellemzi: hol a polgári szkepszis barikádjai mögé menekül, hol pedig bátran vállalja a leleplező művész demokratikus küldetését. A két művészi tartás között azonban még nem dőlt el a küzdelem . h profilját épp ez az eldöntetlenség, ez a belső vita teszi olyan sajátossá.

Bohócsipka, mint máguasuveg

Legkomolyabb, legsúlyosabb egyéniségei kapják a legnaivabb, legkomiku8abb öltözéket: a bohócruhát. Egyfajta modern száműzetés ez, az ész végső trónfosztása, ahol a gondolát és az igazság csak bohócruhában élhet, álruhában, megfosztva polgári személyazonosságától. Ahol az éeszerütlenség az ur, ott a józan ész látszik butaságnak; vagy pedig kénytelen felvenni a bohócsapkát, hogy elfogadtassa saját igazságát. Dürrenmatt ezzel az "udvari bolond" szereppel nemcsak tisztában van, hanem merészen vállalja is. Romulueról, a nevetséges tyuktenyéBztőről kiderül,hogy tulajdonképpen világtörténelmi megváltó szerepet teljesít; Möbius őrültségéről megtudjuk, hogy valójában egy morális hősiesség védőöltőzete. De paradox helyzeteinek, fanyar izü paródiáinak szerkezete is ilyen: az idióta fordulatok hirtelen a világ törvényeit leplezik le. Ez tehát a mágussüveg: úgy el tudja varázsolni vele a maga világét, hogy az kénytelen megmutatni a látszatok mögötti arcát is.- 6 -