Dürrenmatt, Friedrich: Színházi problémák - Korszerű színház 55. (Budapest, 1963)

Nincs más hátra,mint letakarodni a színpadról. Helyet a klasszikusoknak.A múzeumok világa nőttőn nő,már majd szét­pattan a kincsektől.A barlanglakok kultúráját még nem tár­tuk fel teljesen.A mi művészetünkkel foglalkozzanak majd a későbbi évezredek kutatói,ha majd mi kerülünk sorra.így te­hát teljesen közömbös,hogy a többihez kerül-e valami uj, hogy irnak-e újat.Azok a követ élmények,amelyeket az eszté­tika a művész elé állit,nap mint nap fokozódnak, mindenkit oeak a tökéletes érdekel már,a művésztől azt a tökélyt kí­vánják, amelyet a klasszikusokba belemagyaráznak - elég egy állítólagos visszalépés ésmárie elejtik.így áll elő égj olyan kiima, amelyben az irodalmat már csupán tanulmányoz­ni lehet, de nem művelni. Hogyan élhet meg a művész a mű­veltség, az Írástudók világában? Olyan kérdés ez,amely en­gem állandóan nyomaszt, s amelyre választ még nem tudók. A legjobban talán úgy, ha bűnügyi regényeket ir, ott alkot művészetet, ahol senki sem gyanitja. Az irodalomnak olyan könnyűvé kell válnia, hogy a mai irodalomkritika serpenyő­jében semmit se nyomjoni csupán igy nyerheti vissza a maga súlyát. /1954/- 53 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom