Dürrenmatt, Friedrich: Színházi problémák - Korszerű színház 55. (Budapest, 1963)

hilista művészet is,de hát nem minden művészet nihilista, amely annak látszik;az igazi nihilista művészet egyáltalán nem látszik annak, sőt, legtöbbször különösen humánusnak számit, felettébb értékes olvasmányait a serdült ifjúság számára. Irgalmatlan kontár legyen az a nihilista, akit a világ fel tud ismerni. Nihilistának csak az számit,ami kényelmetlen, A művésznek alkotnia kell, nem szavalnia - mondják -, ábrázolnia és nem prédikálnia. Minden bizonynyal. Csakhogy a puszta alkotás, vagy amit rajta értenek, egyre nehezebb lesz. A mai emberiség úrvezetőre hasonlit. Egyre sebesebben,egyre gátláetalanabbul hajt a maga utján. Mégsem veszi jónéven, ha meghökkent utasa "Vigyázz!"-t kiált, vagy igy szól: "Itt egy figyelmeztető tábla", "Fékezned kell", vagy éppen ezt: "Ne gázold el ezt a gyereket!". Utálja, ha megkérdezik tőle, ki vette a kocsit, ki szállította a benzint és az olajat ehhez a tébáolyult utazáshoz, vagy ha egyenesen arra vetemednek, hogy hajtási jogosítványát kívánják látni. Kényelmetlen igazságok bukkanhatnának napfényre. A kocsit esetleg egy rokonától tulajdonította el, a benzint és olajat maguktól az utasoktól zsarolta ki és tulajdonképpen nem is olajról és benzinről van szó, hanem mindannyiunk véréről és verítékéről, és meglehet, hogy hajtási jogosítványa egyáltalán nincs is; sőt kiderülhetne az is, hogy most hajt először életében. Természetesen kínos lenne, ha ilyen közvetlenül közeli dolgok iránt érdeklődnének. Épp ezért azt szereti, ha annak a tájnak szépségeit dicsérjük, amelyen végigrobog, a folyók ezüstjét és a távoli gleccserek ragyogását, és szereti azt is, ha szórakoztató történeteket suttogunk a fülébe. Ilyen történeteket suttogni és a szép tájat dicsérni azonban a mai iró számára gyakran valahogy már nem lehetséges- legalábbis jó lelkiismerettel nem. Sajnos, azonban azt sem teheti meg, hogy kiszálljon a kocsiból és igy eleget tegyen a tiszta költészet követelményének, amelyet minden nem-költő a mel- 51 -