Dürrenmatt, Friedrich: Színházi problémák - Korszerű színház 55. (Budapest, 1963)

egyre hevesebben - a szellemre és a művészetre is,és lett belőle szellemtudomány, irodalomtudomány, filológia és ki tudja, még mi minden, olyan tényeket teremtett, amelyeket már nem lebet megkerülni /mivel nincs tudatos naivitás, amely a tudomány eredményeit megkerülhetné/p Ezzel azonban a tudomány elkaparintotta a művész elől az anyagokat, amennyiben maga végezte el azt,ami a művészet feladata lett volna. Az a mesteri tudás mondjuk, amellyel egy Richard Peiler Bern történetét megírja, kizárja annak lehetőségét, hogy Bernről történelmi drámát Írhassunk; e város története már a költészet beavatkozása előtt alakot kapott.de éppen ez az: tudományos alakot /nem pedig mitikust, amély nyitva hagyná az utat a tragédiairó számára/,olyan alakot, amely a művészet terét leszükiti és számára csupán a pszichológiát hagyja meg, amely utóbbi maga is tudpmánnyá vált már. A költészet igy tautológia lenne, alkalmatlan eszközökkel való ismétlés, a tudományos felismerések illusztrációja: pontosan az, amit a tudomány lát benne. Shakespeare Caesarja Plutarchos alapján jöhetett létre, aki még nem volt a mai értelemben vett történész, hanem történetek elbeszélője, életképek szerzője. Ha Shakespeare is- 17 /

merte volna Mommsent , akkor nem irta volna meg Caesarját, mert abban a pillanatban szükségképpen elvesztette volna azt a szuverenitást, amellyel anyagait kezelte. Ugyanez a helyzet minden anyaggal, még a görög mítoszokkal is, amelyek a mi számunkra - mivel mi már nem éljük át, hanem csak elemezzük, kutatjuk, és felismerve mitosz-voltukat, ezzel meg is semmisitjük őket - múmiákká váltak, amelyek, filozófiával és teológiával teleaggatva, túlságosan is gyakran pótolnak élő dolgokat.

Ebből az okból aztán a művésznek redukálnia kell azokat az alakokat, akikkel találkozik, akikbe minduntalan

17/

Theodor Mommsen /1817 - 1903/ Nobel-dijas német történetíró; fő müve a német liberális burzsoázia szemléletét tükröző ^ rómaiak törtébe.- 49 -/