Dürrenmatt, Friedrich: Színházi problémák - Korszerű színház 55. (Budapest, 1963)

hogyan is hell megszerkeszteni és csiszolni azt a tükröt, amelyben ezt a mi világunkat felfogjuk.

Kérdezzünk konkréten: vajon engedelmeskedik-e ez a mai világ, ha Schiller dramaturgiájával akarjuk megformálni, mint ahogy ezt néhány ir<5 állitja, arra hivatkozva, hogy Schiller még mindig meg tudja ragadni a közönséget? Igaz, a művészetben minden lehetséges, ha jé, csak az a kérdés, hogy az a művészet, amely egykor jó volt,vajon még ma is életképes-e? A művészet soha sem ismételhető; ha az lenne,balgaság lenne manapság nem egyszerűen Schiller szabályai szerint irni.

Schiller azért irt úgy, ahogy irt, mert az a világ, amelyben élt, még vissza tudott tükröződni abban a világban, amelyet megalkotott, amelyet mint történész teremtett. Éppen hogy. Hiszen talán az utolsó, régi értelemben vett hős Napoleon volt. A mai világ, ahogy az számunkra megjelenik, viszont már aligha vehető birtokba Schiller történelmi drámáinak formájával, pusztán azért, mert mi már nem találunk tragikus hősöket, csupán tragédiákat, amelyeket a világ mészárosai rendeznek és gépesitett vágóhidak kiviteleznek. Hitlerből és Sztálinból nem lehet már Wallensteinokat csinálni.Hatalmuk olyan óriáei, hogy ők maguk is már csupán véletlen, külső kifejezési formái ennek a hatalomnak, tetszés szerint behelyettesithetők másokkal, és a szerencsétlenség, amelyet különösen az elsővel és részben a másodikkal hozunk kapcsolatba, túlságosan szétágazó, zavaros, kegyetlen, mechanikus és amellett legtöbbször egyszerűen túlságosan értelmetlen. Wallenstein hatalma még látható hatalom; a mai hatalom csupán legkisebb töredékében látható és, a jéghegyhez hasonlóan, legnagyobb része az arcnélkiilibe, az absztraktba süllyed alá. Schiller drámája látható világot tételez fel, valóságos állami oselek- 41 -