Dürrenmatt, Friedrich: Színházi problémák - Korszerű színház 55. (Budapest, 1963)
A hely, az idő és a cselekmény egysége ezek szerint lényegéten olyan imperativuaz lenne,melyet az irodalomtudománynak kötelezően kellene állitania a drámairó elé,s ezt csupán azért nem teszi meg, mert Arisztotelész törvényeit emberemlékezet óta senki sem követi;mégpedig egy olyan szükségszerűség következtében, amely a legjobban illusztrálja a viszonyt a szindarabirás művészete és az erről szóló elméletek között. à hely, az idő és a cselekmény egységének ugyanis - lényegét tekintve - a görög tragédia volt az előfeltétele. Nem Arisztotelész egységei tették lehetővé a görög tragédiákat, hanem a görög tragédiák Arisztotelész egységeit.Bármennyire absztraktnak tíinik is egy esztétikai szabály, mégis magában foglalja azt a műalkotást, amelyből levezették. Ha nekifogok egy cselekmény szerkesztésének, amelynek, mondjuk, két órán belül és ugyanazon a helyszínen kell kifejlődnie és lezajlania, úgy e cselekménynek előtörténettel is kell rendelkeznie és ez az előtörténet szükségképp annál terjedelmesebb lesz, minél kevesebb szereplő áll rendelkezésemre. Ez empirikus szabály, a gyakorlati dramaturgia egyik tapasztalata. Az "előtörténet" fogalmán azt a történetet értem, amely a szinpadi cselekmény előtt zajlott le, olyan történetet, amely nélkül maga a színpadi cselekmény nem jöhet létre. A Hamlet előtörténete például apjának meggyilkolása, a dráma pedig ennek a gyilkosságnak felfedése.Továbbá a szinpadi cselekmény rendszerint rövidebb, mint az a történés, amelyet ábrázol; gyakran a történés közepén kezdődik, gyakran csak annak vége felé: Oidipusznak előtt meg kell ölnie apját és feleségül kell vennie saját anyját - csupa olyan cselekmény, amely bizonyos időt vesz igénybe -, mielőtt Szophoklész színdarabja megkezdődhetne. A szinpadi cselekmény annál inkább koncentrálja a történést, minél inkább megfelel Arisztotelész egységének: minél jobban ragaszkodunk Arisztotelész egységéhez, annál fontosabb lesz tehát az előtörténet. 18
