Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)
Borisz Kraszkovszkaja: Színészi önállóság
80 szovjet drámákról álmodozom, amelyek egyenértékűek Osztrovszkij és Shakespeare drámáival. Igazi rendezésről álmodozom.Gyakorlati szinészi munkásságomban Borisz fiavenszkih volt a kedvenc rendezőm. Bár még csak akkor kerültem a azinházba, Beatrice szerepét kaptam Calderon a szerelem nem tréfa cimü darabjában, amelyet Ravenszkih rendezett. Mennyi pajkosság, milyen magával ragadó erő, milyen odaadás, a rendezői leleményesség milyen tűzijátéka, az önnön ügyének igazságába vetett milyen meggyőzőerő nyilatkozott meg akkor Havenszkihnél! Ezt meg kell tanulni, ezt követni kell! Ha még hozzátesszük a szerző elgondolásában való teljes elmélyülést is, akkor igazi remekek születhetnek a színpadon. Én hiszem, hogy íiavenszkih megvalósítja ezt. Hiszem,hogy Ohio pkov szinháza bemutatja Goethe igazi Faustját. Byron Ég és földjét.Shakespeare Viharját. Hiszem, hogy a Vahtangov Szinház jövendő rendezéseiben valóban vahtangovi módon fogja egyesíteni a magas fokú teátrálitást a realizmussal. Igazi színészi bajtársiasságról ábrándozom, arról, hogy a "hiba" elsősorban ne a mi hibánk legyen. Milyen kiváló művésznő Mamajeva! Olyan színésznő, akinek minden osztályrészül jutott a színházban', szerepek, sikerek, kedvező helyzetek, de nincs nyugalma, nem boldog, ha nem részesül ebben Lunyeva színésznő is, ha Taraszova,a Kis Szinház csodálatos művésznője hosszú éveken át hallgat, ha Szimonov nem tudja megvalósítani álmát, nem játszhatja el az Othellót! Arról álmodozom, hogy szavaink ne különbözzenek tetteinktől, *hogy elvhüek és tárgyilagosak legyünk. Hendezők és színészek plénumáiról és kongresszusairól álmodozom. Számoljunk be pártunk és kormányunk előtt arról,hogyan juttatjuk el ideáljainkat a néphez: nem torzitjuk-e el drámaíróink elgondolásait, nem tévesztjük-e
